le merném fogadni, hogy az ország jelentős része otthon próbálja kiheverni a töltöttkáposzta-mérgezés hatásait. na én a kisebbik részhez tartozom. éves karbantartásunkat (mint már említettem) dilettáns vezetőink a tél kellős közepére időzítették. persze akkor még azt mondták viccelődve, hogy nem kell aggódni, mert úgysem lesz hideg, meg minden nagyon szép és jó lesz. nem kell ecsetelnem mennyire van hideg. és persze nincs is rendben semmi.
így aztán én is itt szívok a munkahelyemen, mikor otthon kellene forraltbort kortyolgatnom. amikor pedig nem itt szívok, akkor másutt. tegnap (az egyetlen nem munkahelyemen töltött munkanapomon az ünnepek körül) debrecenben voltam, mert remek kis mevza (de mi az a mevza?) torna zajlik 7 válogatott részvételével. volt szerencsém (?) vonalbíróként eljutni az eseményre. nagyobb szerencse persze az volt, hogy haza is értem onnan. indulás ötkor, hat meccs, ebből kettő "csak" nézőként, hazaérkezés éjfélkor. kívánni sem tudtam volna jobbat.
vagy mégis. mert 27-én, a névnapomon nem kevés munka után otthon már várt az én EMKT-m, hogy egy lendülettel megrohamozzuk a Stefánia kultúrális központot. megtekintettük a presidance karácsonyi előadását, ami nem volt nagyon hosszú és az általam már ismert "nagy" előadásuk több eleme is visszaköszönt, de így is lenyűgöző volt. nagyon élveztem. illetve élveztük. a röpinél jobb volt.
