ez van

mivel megy az U-17-es vébé, a "másikon" egészen aktív bloggerként üzemelek. itt a szokásos pangás. meg kellene újulni, vagy mi. vagy ihlet van, vagy idő. vagy egyik se. teljese erővel dübörög a nyár. ilyenkor persze nekem fedett pályás programjaim vannak, szinte kizárólag. legfőképp munka. bár múlt héten nem panaszkodhattam. az európa-ligán való fellépés és vonalbíráskodás nagy dolog volt. tényleg nagyon éleztem és mivel kaptunk vállveregetést rendesen, ezért aztán nem is nagyon panaszkodhatok.

amúgy maga az esemény is nagyon korrekt volt. a CEV honlapja szerint szombaton ezren lesték a produkciónkat. és mivel tapsoltak és nem fújoltak, ez már valami.

holnap pedig strandröplabda. az első valamire való idei esemény, amin részt veszek. (a díjkiosztó körüli bóhócságot nem számítom ide.) mefob. a gond csak az, hogy pont holnapra ígérik az évszázad viharát. vagy, ha azt nem is, de a sz#r időt mindenképp. de akkor legalább a fotók különlegesebbek lesznek!

nem kell nekem mindig panaszkodni. szóval most akkor dicsekedni fogok. sok-sok év után a magyar röplabda szövetség úgy határozott, visszavezeti a mi röplabdánkat a világ vérkeringésébe. mikor néhány hónapja megkaptam a vonalbírói küldést, nagyon örvendtem neki. majd szóba került, hogy erre a gálára pár táncosra is nagy szükség lenne. mindezt azért, mert a tavalyi egyik budapesti rendezvényen láttak minket és tetszett nekik. ekkor már egyenesen dagadt a májam a büszkeségtől.

persze, ahogy ez lenni szokott, a szervezés olyan tessék-lássék módon zajlott, de majd' egy héttel az esemény előtt észbe kapott valaki. (persze nem az, akinek a feladata lett volna, hanem olyan ember, akit pusztán érdekel a dolog sorsa.) sok-sok telefonálás után (általában és, mint közreműködő kereste a szervezőket) eljutottunk a konkrétumokig. tegnap. ma pedig már mehetünk is és parádézhatunk. az meg már csak az én zseinialitásomat dicséri, hogy ma és holnap táncoskén, szombaton pedig vonalbíróként veszek részt a tornán.

akit érdekel az egyébként ingyenes nemzetközi esemény, az a sportmax hegyvidékbe kell, hogy ellátogasson. ma 14:30-kor és 17 órakor gálameccsek lesznek. a két europa-liga mérkőzés holnap 19:00 és szombaton 15:00. minden egyéb pedig az MRSZ honlapján megtalálható.

jön ez a hosszú hétvége, ami hiányzott már, mint egy falat kenyér. a múlt hét tikkasztó időjárása és a feltorlódott programok gyakorlatilag teljesen kimerítettek. a múlt csütörtöki éjszakába nyúló meccs, majd az azt követő kevés alvás indította le a lavinát, amit a sok egyébként is fárasztó feladat mellett a vasárnapi céges foci koronázott meg. az, hogy vasárnap is hajnalban kellett kelni, hogy aztán hosszas utazás, és tűző napon való sportolás után térhessek haza, teljesen kiszívta a tartalékaimat. azt gondoltam, a hétfői (szezonbéli utolsó) focink számomra kín-szenvedés lesz. ennek ellenére idei legjobb formámban védtem, így két nap alatt két meccsen sem tudták bevenni a hálómat. meg is szereztük az első igazi győzelmünket. aztán kedden még tánc, majd egy kicsi alvás. szerdán pedig már éber kóma.

nos jelentem, tegnap kipihentem magam, úgyhogy a hosszú hétvége alatt sem tervezem, hogy unatkozzak!

az egészen biztos, hogy ha matematikailag eldőlt egy bajnokság, akkor az egymást nem annyira kedvelő csapatokat (ősellenség?) nem szabad összeereszteni tét nélküli bajnokin. csütörtökön volt szerencsém egy ilyen derbyhez. nehéz lenne azt állítani, hogy életem formáját hoztam, de azért a csapatokat sem kell félteni. úgy az ötödik ponttól azt éreztem, hogy itt senki nem akar játszani. (ezt a meccs után a többség meg is erősítette.)

a nagyobb baj az volt, hogy a játékvezetés elfogadottsága  persze a kedvvel együtt csökkent, így nem lehetett jót fújni. az már csak a hab volt a tortán, hogy egy kedves szurkoló (mellesleg pedagógus, edző) a lelátóról olyan minősíthetetlen hangnemben kiabált végig, amit öreg futballhuligánok is megirigyelhetnének. mondjuk ez inkább bosszantó volt, mint komoly probléma. a bajt az okozta, hogy a csapatok hajlottak rá, hogy vele (is) foglalkozzanak, illetve a stílust átvegyék. nagyon rossz lenne, ha itt is ez lenne a "menő" ócsárolni a játékvezetőt, játékost, akárkit.

két héten belül másodszor voltunk az öreg morgóban. lassan promóciós bloggá lépek elő morgóügyben, pedig nem fizetnek egy árva vasat sem. egyszerűen jó a hely. már eleve a börzsöny lábainál jó étteremnek lenni. ráadásul párosul hozzá egy okos tulaj, aki nem az első hónapban akar meggazdagodni (vagy akar, de fontosabb, hogy jövőre, évek múlva is menő hely legyen az étterme). olyan étlap, amiről bárki tud választani. egy oldalon keresztül csak tálak 2 és négyszemélyes kiadásban. na most én nagy étkű vagyok, de egy "négyes" szerintem is elég akár hat embernek is. aztán ott a grillterasz. ezt nem nagyon kell ecsetelni. hal, vad, szárnyas, zöldség, sajt, minden, amit grillezni érdemes. hiszen ez most úgyis menő. és van pizza is. ezt én mondjuk nem értem. illetve értem, ha akarom, de nem akarom. sosem fogtam fel, mikor az edzőtáboros/nyaralásos/iskolás éttermi kajálásokkor valaki  pizzát rendel. imádom a pizzát, de abban mi a nagyszerű, ha a grillterasz mellett pizzázunk.

vissza a morgóhoz. most hétvégén a plusz ajándék az ingyen kávé volt. valójában ez semmi. lefőznek pár litert és mindenki ihat. ettől nem lesznek szegényebbek, nyilvánvalóan bele van kalkulálva az árba, de a gesztus jólesik. meg a távozáskor kapott ajándékok is. ami ráadásul, szűkös keretből ugyan, de választható. ez is egy kis plusz. neki leginkább a gondolat volt, ami "kiadást" jelentett, de mégis nagyon jó szájízzel távozik a vendég.

és, ami külön bekezdést érdemel, az a mellékhelyiség. tiszta. igen, ez egy külön mondat, ismerve olyan helyeket, ahol ez már az extra kategória. és igényes. retró táblára írva figyelmeztetnek, hogy ne legyünk nagyképűek, lépjünk egyet a piszoár felé. vicces, majdnem bepisilő figura jelzi, melyik a férfinem ajtaja (gondolom, a női is hasonló). cukorka az előtérben, kézkrém, tisztítókendő, stb. minden, amit a hollywoodi filmek menő slozijaiban látunk.

és kedvesek. nem is olyan bonyolult ez a vendéglátósdi. lehet, hogy csak a várost kell elhagyni hozzá?

mostanság eléggé kiakaszt a telenor töketlenkedése a 3g-vel. hol van, hol nincs. pénteken garantáltan elmegy a térerő, helyenként csak pillanatokra szakadozik. olvasgattam mindenfelé, hogy más is szív vele. egyben bízom: ez valami rettenet komoly fejlesztés szükséges velejárója, amitől majd minden szép és gördülékeny lesz. persze tudom, ez naív hozzáállás, de jobbat nem tudok. (nem, nem akarok szolgáltatót váltani!)

de ha már itt tartunk, akkor lássuk miben is akadályoz meg a sok technikai zűr. szóval reggel, mint átlagember, a telefonomra ébredek. (csak sokkal korábban, mint az átlag) aztán, mint jó telefonbu... kezembe is veszem és megállapítom, hogy milyen remek időjárás lesz ma, és hogy az éjjel mi történt a közösségi létben. a kávét nem hozza be, így sajnos ezt nem tudom elvégeztetni vele, de mire a buszmegállóba érek, már be is csekkorok foursqare-en, hogy más is lássa elindult a nap. a metróutat általában átalszom, míg a telefonról szól a zene a fülembe. kivéve, ha roppant fontos e-mailt vártam, mert akkor rápillantok a tengernyi e-mail fiókomra.

a munkahelyem akár a harmadik, negyedik 4sq (foursqare) check-in-t is jelentheti. munkahelyen aztán a laptopba be a mobilnetet és hírek ezerrel. néha persze dolgozom is, mert nincs jobb dolgom éppen. valamikor délelőtt körbesétálok a gyárban, hogy megnézzem mi zajlik szerte. épp remek alkalom arra, hogy a telefonon rápillantsak a facebookra. ha semmi érdekes, akkor még egy hogyvolt is beleférhet, mert nincs mókásabb, mint zsinórtangás hányásról olvasni sixx elővezetésében. és persze a blogok, amiket olvasok. van belőlük nem kevés (külön posztot érdemel!) és változik az összetétel.

ebédidőben általában kilátogatunk a helyi kifőzdébe, ahol egyébként kimondottan jól főznek. persze ide is be kell csekkolni. ha sor van, akkor rápillantok a tumblr-re is. lassan aztán eltelik a nap. közben persze sokszor eszembe jut ez meg az, ami akár fontos is lehet. persze ezt elfelejteném elektromos kütyük nélkül, úgyhogy feljegyzem. ha csak a neten vett vonatjegy átvételi száma, akkor a taskosba bepötyögöm, ha valami fontos, például napközben lelestem valamit youtube-ról és valami koreográfiát alkotok belőle, akkor már evernote. esetleg valami zene is letöltődik néha, akkor az természetesen már nem az uncsi pendrive-ra kerül, hanem egyenesen a dropboxba. végülis az is pendrive, csak nem kell dugdosni. rajta a laptopomon a benti gépen és a telón is, így minden mindenhol elérhető. (az evernote úgyszintén)

délután gyakran meccsvezetés van, ahova el kell jutni. telefon elő és vagy a térkép segít rajtam (mert a google (maps) a barátom), vagy a bpmenetrend. na de a telefonmegszállottak is mozognak. olykor bringával megyek meccsre, vagy épp át életem párjához. esetleg csak úgy bele a világba. na és kocogni is szoktam. de...! telefon nélkül ez is sokkal unalmasabb, mert akkor sosem tudom meg, hány hamburgernyi kalóriát égetek éppen, avagy milyen cooper-teszt eredményt értem volna el. segít az endomondo. amúgy az tényleg vicces, hogy a föld körüli tának hányad részét sportoltam le, vagy, hogy mennyi kell még, hogy elbringázzak a holdra (sok). de mindezeken túl ez egy valóban értelmes alkalmazás.

ugyanilyen jó tud lenni a picplz is. ugyan semmi nem derül ki belőle az edzettségemről, de azonnal megoszthatom, ha látok valami szépet és/vagy érdekeset.

na így talán már érthető, miért kell nekem a folyamatos kapcsolat. kérem figyelembe venni tisztelt illetékesek.

mindig csak tervezgetem, hogy most ezt meg azt majd jól lejegyzek, aztán sose jut el a dolog a megvalósításig. fogjuk a jó időre. azért most írok valamit, már csak a lelkiismeretem megnyugtatása miatt is.

múlt szombaton az én Egyetlenemmel és népes családjával (jó annyira nem népes, még négy és fél fő) elkirándultunk királyrétre. jó szokás szerint autó, aztán ott megállás. egészen pontosan odáig nem jutottunk, mert a kisvonat majális vagy mi a tök utunkat állta. pontosabban az autósor, amelyik feltorlódott. így a morgó étteremig jutottunk csak.

minő meglepetés pont volt asztalfoglalásunk is, úgyhogy ettünk. egészen pontosan én zabáltam, mert a roston harcsám elpusztítása után még egy maradék másik halat is megettem (negyed adag), aztán egy kis szarvas/őz sültet is barnamártással, és végül még valamit, amire már nem is nagyon emlékszem. a többiek nem voltak eléggé éhesek, visszavinni meg kár lett volna.

természetesen ettől függetlenül kellett némi desszertet is fogyasztanom, hiszen úgy teljes a menü. kaja után azért az igazi kirándulást is megejtettük. először ott a környéken sétáltunk egyet, majd visszafelé vácon. meg kell állapítsam, vác szép. legalábbis a dunaparti rész és a főtér kimondottan pofás lett. nem tudom, mikor varázsolták ilyenre, de nagyon jól tették. valahogy így képzelem el egy európai város belső részét. ide joggal várhatnak turistákat. kérdés persze, hogy a kapcsolódó szolgáltatások milyenek, mert az idegenforgalom azért összetettebb egy rendben tartott térnél, ezzel tisztában vagyok. viszont, ha az is rendben van, akkor a váciak büszkék lehetnek a városukra. akárcsak az üzemeltetők az öreg morgóra.

...és akkor pénteken beváltottuk. most már nem az első, hanem a második bónuszbrigádos kupont, de az első csak amolyan teszt volt. szóval elmentünk az avocado étterembe. ha jól emlékszem hét ezer forint környéki áron vettem a 16 ezres kupont jó másfél-két hónapja, és most, hogy a tánc szünetelt, rendeztünk egy romantikus péntek estét. furcsa mód a nyári pál utcában még életemben nem voltam, míg a veres pálnéban rengetegszer. (keresztutcák). az étterem külsőre remek, hangulatos. azt nem állíthatom, hogy a nyakunkba ugrottak érkezésünkkor, de kevés kivételtől eltekintve a személyzettel nem volt problémánk. az előétellel megvárattak némi félreértés miatt, de kedvesen és udvariasan próbáltak fogadni, kiszolgálni.

a vadmalacpite nagyon jó volt, a kacsamell carpacchio szintén, bár kevesebb salátával talán jobb lett volna (az én páromnál szinte minden esetben szerencsésebb voltam az ételválasztással amúgy, de ez pusztán a véletlen műve). a főételekre sem lehet panaszunk, talán csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a mentás kuszkusz nem feltétlen a magyar ízlelőbimbóknak van kitalálva. a hozzá tartozó bárány azonban nagyon jó volt. akárcsak az én sügérem!

a desszerteket sem érhette panasz, bár meg kell mondjam eddig sosem ettem créme brullée-t, és az némi csalódást jelentett, mert egyáltalán nem olyan nagy dolog, mint a neve. a hozzá adott kompót viszont megmentette! szerelmem szufléja viszont hibátlan volt!

külön pirospont a panyolai pálinkákért, amit nem agyonhűtve szolgálnak fel rossz szokás szerint, így íze is van.

igaz, hogy koktélt és bort is ittunk, de azért az meglepett, hogy a 16e HUF értékű kuponra még majd ugyanannyit ráfizettem (borravalóval együtt). kétségtelen, hogy két ember ennyiért többször is jól lakhat. de néha sznobulni kell, és erre ez remek alkalom volt.

összességében jól éreztük magunkat, még akkor is, ha nem megyünk majd minden héten!

szerda este szerencsém volt vonalbíráskodni az UTE-Gödöllő női bronzmeccsen. és azt kell mondjam, hogy határozottan jól sikerült. előző hétvégén még éreztem két apró hibát, amiket szerencsémre időben sikerült korrigálni, így helyes ítélet született. szerdán azonban, ha volt is hiba, az észrevétlen maradt. előttem is. valahogy elkaptam a fonalat. és olyan valaki gratulált a teljesítményhez, aki valóban ért hozzá. a neheze mégis tegnap estére maradt. a  budapesti és a "nagy" szövetség illetékesei kicsit vitatkoztak arról, kinek van rám nagyobb szüksége, amitől persze dagad az ember mája. végül a "kicsik" nyertek, ami nekem sokkal komolyabb feladatot jelentett, még akkor is, ha a túloldalon, a döntő negyedik meccse várt volna rám.

rutinos vén rókák, akik nem szívlelik egymást a pályán és a bajnokság elején harcolnak. sosem könnyű velük, ez a két csapat viszont kimondottan meg tudja nehezíteni a sporttársak életét. tegnap volt az ítélet napja (terminátor), és ez alkalomból sem tekintettek el a csapatok a mókásnak nem mondható esti szórakoztatástól. életem egyik legnehezebb öt játszmája volt. a végén már nagyon kellett figyelni a koncentrációra, szerencsémre addigra ők is fáradtak, úgyhogy a vége kimondottan jól sikerült. (az ellenőr szerint a döntő játszmában nem hibáztunk.) és bár a meccs alatt nem voltunk barátok, a végén mindkét csapat megköszönte és elfogadta a működésünket.

ma ennél kellemesebb kötelesség vár rám. romantikus vacsira megyünk Vele. még hónapokkal ezelőtt lecsaptam egy bónuszbrigádos kuponra, amit most beváltunk, és irány az avocado étterem. éljen a péntek!

este foci. szokás szerint vereség. a körülményeket nem is említeném, de a sportkolléga nem lesz a barátunk. illetve én ismerem egy ideje, de a ne is említsük. viszont legalább összefutottam az ellen játékosával, ami a bordáimban a folytonosság  

megint csak emberemlékezet óta nem posztoltam. ide. mert az allwhites újra él. ha nem is dübörög :) írtam ugyan nemrég egy posztot, de pont akkor halt be a rendszer és később nem volt lelkierőm újraírni.

az elmúlt időben rengeteg meccset volt szerencsém (?) vezetni, kicsit már sok is volt. de legalább felállítottam egyfajta rekordot. mivel a röplabda három nyert játszmára megy, az eredmény lehet 3:0, 3:1 és 3:2. na most azért a játékvezetőnek egyértelműen könnyebb, ha a meccs 3:0. a rövidebb idő alatt ugyanannyi pénz elvét el is felejthetjük, mert azon a fél órán nem sok múlik, a díjazás meg pont nem elég semmire. viszont, rövidebb idő alatt fejben azért kevésbé fárad el az ember. kevesebb az ítélet is, így hibázni is kevesebbet lehet. és az elfogadottság is nagyobb szokott lenni, ha a két csapat között kidomborodni látszik a különbség. nos, nekem sikerült 11 egymás után levezetett mérkőzést 3:0-ra "hozni". mondjuk sok közöm az eredményhez nem volt. (vagy nagyon remélem). mindenesetre mind a 11 közmegelégedésre zajlott.

belecsaptunk a fociba is. ott sok sikerről nem tudok beszámolni, mert az első két meccsen úgy kitömtek minket, hogy elmesélni is fájna. remélem, azért ennyire nem vagyunk szánalmasak, mert az kétségbeejtő lenne.

itt a tavasz.

tegnap azzal a ténnyel szembeültem, hogy immár világosban érek be dolgozni, ami a közeledő tavasz biztos jele. tegnapi vonatról született bejegyzésem óta ismét közmegelégedésre működtem közre egy röplabda derby-n. ami igazán meglepett, hogy az amúgy nehezen kezelhetőnek titulált játékosok is mennyire jól elfogadták az ítéleteket. nemhiába, az évek meg a rutin! :)

apropó tegnapi poszt! mint említettem vonatról született, mert unatkoztam kicsit. igaz, elő kellett vennem a laptopom. ideje lenne mobilos bloghu verzió. tudom, hogy van, de ott mégy csak olvasgatni lehet. írni akarok ott. úgy. mióta okostelefon-tulajdonos lettem, igyekszem annak minden lehetőségét kiaknázni. twitter, facebook, naptár, stb. legújabb nagy kedvenc a foursquare. azt sajnálom csak, hogy alig-alig használjuk mi magyarok ezt. legalábbis nekem szinte senki ismerősöm nem foursquare user. használja valaki? kezeket fel!

a legfontosabb pedig a végére maradt:

MINDEN ÉRINTETTNEK BOLDOG NŐNAPOT KÍVÁNOK!

a hétvégi program minden tekintetben tartalmas volt. még múlt hét elején úgy nézett ki, bekerülünk a szombati fellépő négyesbe, de szerencsére ebből semmi nem lett. mintegy 2 hét lemaradással nehéz lett volna pótolni a lemaradást. és senkit nem megbántva, nem is nagyon szerettem volna benne lenni. előzetesen igencsak kétesnek ítéltem meg a siker lehetőségét. így viszont a hétvége fellépésmentes maradt, de nem unalmas. szombat reggel 10-kor meccsvezetéssel indítottam, ami szerintem nem normális. ilyenkor épeszű ember nem sportol. aztán haza, hogy délután már a haverokkal tömjük a búránkat a trófeában. részemről leettem a rám mért összeget. talán többszörösen is. ez kicsit szerencsétlen dolog, annak fényében, hogy onnan bowlingozni mentünk. nincs hibátlan baráti társaság, ez sem az, páran húzták a szájukat a sorrend, helyszín választás miatt, de a többi persze fordított esetben tette volna ugyanezt. mindenesetre azok voltak a fanyalgók, akik a legkisebb kisujjmozdulatra sem voltak hajlandók a sikeres hétvége érdekében. éppen ezért nem is nagyon bosszantottam magam.

vasárnap kora délutánig EMKT volt a program, ami minden esetben felülmúlhatatlan, azonban délután újabb meccsre voltam hivatalos játékvezetőként. szokás szerint a világ távolabbi végébe. más már nem is maradt hátra, mint a jól megérdemelt tv/szunya kombó.

kellett is a pihenés. ma munkahelyi (extra)száksz és kései, de távoli meccsvezetés a program.

kellemes hétfőt

no nem bagaméri, hanem Ő. kihajózta és kirepkedte magát, most itthon van. rögtön bele is csapott a lecsóba és szidta is a rendszert, de ezt posztolja ki magának. szóval sokkal szebb a februári napsütés. bár még mindig rettenet hideg van. hideg ellen mondjuk be lehet bújni a takaró alá... és mivel szerdán ugye megérkezés volt, mi pontosan azt csináltuk, hogy...(aki kíváncsi, hamar megöregszik! :P)

szóval a hazaérés apropóján ma már tudunk táncolni is. a többiek két és fél hete gyakorolják az új koreográfiát, de biztos vagyok benne, hogy ennyi előnnyel is kevesek lesznek. lemossuk őket! :)

iszom valamit, aztán lassan hazaballagok, mert lejár a munkaidő.

jó lenne többet fényképezni. egyrészt, mert jó, másrészt meg, mert fényképezni jó, én meg különösen szeretek, másrészt meg ott az indafotós oldalam, meg a tumbli. pár képet ugyan ellőttem a héten, de ebben a szürke időben valahogy az sem az igazi. valahogy az elfogadható képek is nyomasztóak.

nem is véletlenül az erős lemaradásban levő tumblr-t is még napsütéses novemberi fényképekkel töltöttem fel. bezzeg ma, amikor lett volna téma, nem vittem magammal a fényképezőt. pedig a kicsik farsangján voltam. másodikosok a janikovszkyban, és mivel én tanítottam őket, illett ott lennem. zsu barátnőm osztálya, második éve tanítom őket farsangra, és hihetetlen jó fejek. először is egy év után simán megismertek és gyakorlatilag megsemmisítő támadást mértek rám, mikor beléptem a terembe.

nem magamat dicsérve, de nagyon ügyesek voltak. sokkal jobb volt, mint egy szalagavatós osztály. és a végén még meg is kérdezték, hogy "ugye, amikor majd megint lesz farsang, akkor majd megint te jössz tanítani janibácsi?"

lehet erre nemet mondani?

kitaláltam, hogy szükségem van egy teleobjektívre. nem most, már korábban is, de most újabb jelöltem van.

nemrégiben fedeztem fel. valószínűleg, mert nemrég dobhatták piacra. gyári pentax, 55-300-as tele zoom.

persze van jobb, szebb és drágább is, de a rövidtávú elképzeléseimbe nagyonis beleillik. már csak 80 darab ezerforintos választ el tőle :)

annyira menő vagyok, hogy az imént az elfogyasztott cigánypecsenyém után rögtön meg is osztottam az élelemmel kapcsolatos élményeimet foursquare-en és twitteren. fészbúkon csak azért nem, mert ott pont azokat fikáztam nemrég, akik minden sz@rt közzétesznek az üzenőfalon. (persze az általam megosztott közösségi tartalom nem felesleges, hanem hasznos a webkettes populációnak) mindezt persze az űbertrendi (androidos) okostelefonom segítségével az itt elérhető ingyen wifivel.

ha a blogponthu-n már menne a blog szerkesztés, akkor nem kellett volna a poszt kedvéért sem elővennem a laptopomat, de nem lehet minden tökéletes. az a legkevésbé tökéletes, hogy az én jobbik felem még mindig a tengeren túlon van. pontosabban most éppen a tengeren, ahonnan még telefonon is csak nagyon nehezen tudjuk tartani a kapcsolatot. ez nem nagyon tréfás.

persze nem véletlen, hogy itt ücsörgök és posztolok. csak még van negyven percem a főpróbáig. egészen apró emberek fognak táncolni az iskolájuk farsangi mulatságán és zsu révén van szerencsém már második éve tanítgani őket a jeles napra. amúgy a kicsik biztosan kikészítenek bárkit hosszabb távon, de így, alkalmanként nagyon mókásak.

T-9

ha elmegy a NŐ, akkor jön rá az ember fia, mennyire hozzánőtt a hétköznapokban. most ez félreérthető tán, de arról beszélek, hogy mennyire magától értetődő, hogy vele töltök egy rakás időt, ami akkor nem, hogy kevés, de fel se tűnik. most meg hirtelen van egy csomó olyan pillanatom, amikor épp vele kéne lennem, és olyan nem tudom, hová tenni magam érzésem van. no meg, mikor felhívnám, valami értelmetlen dologgal, amit láttam a neten, akkor nem tudom, mert a napfényes miami messze van. időben is pont annyi az eltérés, hogy nehézkes legyen a kommunikáció. amúgy a skype jó dolog! és az okostelefon tényleg nem haszontalan. mostanság ugyanis telefonokra telepített skype-on kommunikálunk. tök menők vagyunk!

szóval hirtelen jött szabadidőmben tegnap elmentem focizni. vettem magamnak egy térdpántot. olyasmi, mint doktor levin mágneses pántja, de abban nem vagyok bizonyos, hogy ebben van-e máges (jelentem van, az okostelefon fémdetektora azt mondja!), de megtartja a térdemet és ez jó. eddig nem nagyon tudtam kipróbálni de tegnap igen. másfél hónappal azután, hogy megroppant a térdem, fociztam, linóleumon és nem éreztem fájdalmat. persze a cipő azért törte a lábam :)

ma pedig valóvilágot néztem. komoly rajongó leszek a végén. rájöttem, hogy ez az alekoszcsávó nagyon szórakoztató. egyszerű, de legalább nagyképű és imád szerepelni. na és, ha nem látják, akkor oszt mindenkit.

T-13

az én életem párja lelépett. no nem végleg, de elég messzire. felszállt a repülőre és meg sem áll (na jó egyszer igen) a napfényes miamiig. ott kis idő eltetlével még a világ (egyik)legnagyobb luxusóceánjárójára (de nehéz ezt leírni) fog felszállni. hajókázik kicsit és majd hazajön. de hol van az még...

úgyhogy most itthon vagyok hagyva egyedül. persze viccesen azt mondta, most legalább kialhatom magam. első lépésként tegnap meglestem a superbowl ismétlést. más csak az amerika hangulat miatt is.

aki nem tudja milyen is az, annak íme egy film arról, mi is történt a vasárnapi döntőig. hosszú, de látványos.

T-15 nap

hosszú magamhoztérés volt ez, de megtörtént. szóval tánc. lement a szalagavató. mondhatjuk, hogy szépen, rendben a várakozásoknak megfelelően, csak azért ez ennél bonyolultabb. kicsit unalmas is volt, meg kicsit meglepő is egyszerre. mondhatnánk: meglepő és mulatságos. unalmas, mert ebben a suliban 10 éve ugyanaz a forgatókönyv, pedig nem kellene sok fantázia, hogy egy olyat dobjanak össze, ami nem jön ki mindenki könyökén. meglepő pedig azért, mert az eredeti kitalálói ennek a forgatókönyvnek, akik évekig rutinból csinálták, lassan elmentek az iskolából. a többiek pedig (talán kényelemből, lustaságból, talán csak ennyire képesek) csak próbálják megoldani, több-kevesebb sikerrel.

remek példa volt a két táncom, amit a szervező tanárok/diákok remekül eltoltak. az osztálytánc ismétléséhez rosszkor, rosszul indították a zenét, aminek az lett a következménye, hogy az amúgy sem acélos társaság kellően elügyetlenkedte, hiszen a váratlan helyzet kezelhetetlen volt számukra.

a keringő végén pedig éppen csak azt felejtették el, amit ők kértek, miszerint, hogy addig senki ne mozduljon, míg a szimpatikus fiatalember (bőrnadrág, műkrokodil zakó, beszédhiba, tagolás és hangsúlyok teljes hiánya...ő konferált) be nem mondja, hogy most tessék aputanyut táncba vinni.

és most tessék elképzelni a 32 féltérden egyensúlyozó ifjú titánt, ahogy 32 ifjú hölgyel a térdükön várnak. ember meg nem, hogy nem mondja be, de nincs is a színpadon, hanem a lelátón ül. én rohanok egy fél sportcsarnoknyit. egyszerű, ám de ronda tanerőnek elmagyarázom, hogy a táncosok végtelenül hálásak lennének a feloldozásért. ezzel ő egyetért (mint a műsor fő lebonyolítója), majd fogaskerekek fájdalmas kattogása és zörgése után eszmél, hogy bizony neki kell intézkedni és int a lelátó felé, hogy "misikééém(tibikém, petikém, akármi) gyereeemááárlégyszíves!"

kezem ökölbeszorult és arconcsaptam, hangos reccsenéssel tört el az orrcsontja és egy fél fordulattal hanyattvágódott, miközben... ja nem, ez nem volt, csak átfutott az agyamon.

de a tánc jó volt. sikeresek voltak (voltunk). köszi skacok!