hosszú magamhoztérés volt ez, de megtörtént. szóval tánc. lement a szalagavató. mondhatjuk, hogy szépen, rendben a várakozásoknak megfelelően, csak azért ez ennél bonyolultabb. kicsit unalmas is volt, meg kicsit meglepő is egyszerre. mondhatnánk: meglepő és mulatságos. unalmas, mert ebben a suliban 10 éve ugyanaz a forgatókönyv, pedig nem kellene sok fantázia, hogy egy olyat dobjanak össze, ami nem jön ki mindenki könyökén. meglepő pedig azért, mert az eredeti kitalálói ennek a forgatókönyvnek, akik évekig rutinból csinálták, lassan elmentek az iskolából. a többiek pedig (talán kényelemből, lustaságból, talán csak ennyire képesek) csak próbálják megoldani, több-kevesebb sikerrel.
remek példa volt a két táncom, amit a szervező tanárok/diákok remekül eltoltak. az osztálytánc ismétléséhez rosszkor, rosszul indították a zenét, aminek az lett a következménye, hogy az amúgy sem acélos társaság kellően elügyetlenkedte, hiszen a váratlan helyzet kezelhetetlen volt számukra.
a keringő végén pedig éppen csak azt felejtették el, amit ők kértek, miszerint, hogy addig senki ne mozduljon, míg a szimpatikus fiatalember (bőrnadrág, műkrokodil zakó, beszédhiba, tagolás és hangsúlyok teljes hiánya...ő konferált) be nem mondja, hogy most tessék aputanyut táncba vinni.
és most tessék elképzelni a 32 féltérden egyensúlyozó ifjú titánt, ahogy 32 ifjú hölgyel a térdükön várnak. ember meg nem, hogy nem mondja be, de nincs is a színpadon, hanem a lelátón ül. én rohanok egy fél sportcsarnoknyit. egyszerű, ám de ronda tanerőnek elmagyarázom, hogy a táncosok végtelenül hálásak lennének a feloldozásért. ezzel ő egyetért (mint a műsor fő lebonyolítója), majd fogaskerekek fájdalmas kattogása és zörgése után eszmél, hogy bizony neki kell intézkedni és int a lelátó felé, hogy "misikééém(tibikém, petikém, akármi) gyereeemááárlégyszíves!"
kezem ökölbeszorult és arconcsaptam, hangos reccsenéssel tört el az orrcsontja és egy fél fordulattal hanyattvágódott, miközben... ja nem, ez nem volt, csak átfutott az agyamon.
de a tánc jó volt. sikeresek voltak (voltunk). köszi skacok!
