itt van a tél. a kései és nagyon meleg, nagyon száraz nyár és mintegy 72 órányi ősz után itt a tél. ennek okán - ha már másért nem - ideje egy posztnak. már magam sem lepem meg azzal, hogy nem írom le, mi is történt a legutóbbi bejegyzés óta. egyszerűen már nem jönnek napi szinten a posztok.
de most azért van miről írni. volt tehát egy rövid ősz-jellegű hétvége. hűvössel, de kellő napsütéssel. kaptunk az alkalmon jó előre bevásároltunk egy napitippes kupont az egri hotel rubiniába (nem a reklám helye, csak a pontosság kedvéért). péntek délután aztán indulás. a hotel egy dombtetőn van. már-már ideális pontján egernek. egy lépcsősornyira (122? lépcső) a szépasszony-völgy, tíz percre a város. a szobánk ablakai a völgyre néztek, amit nem kell talán ecsetelnem külön.
mivel szerelmemmel kettesben voltunk, nem részletezném a hétvége programját túl mélyrehatóan. lényeg, hogy mivel nagyon gyorsan elszaladt a hétvége, nem lehetett rossz. bejártuk a várost, ettünk-ittunk, wellness-eltünk. és fotóztam. ez is elmaradt valahogy mostanában, így kimondottan jó volt ismét fényképezgetni, még akkor is, ha ez olyan igazi turistás fotózás volt.
a szállásunkat amúgy nem nagyon érheti panasz, végtelenül kedvesek voltak velünk. és eger is szép, látnivaló akad bőven. és akad enni/innivaló is. szombaton a palacsintavárban zabáltuk magunkat degeszre a szó legszorosabb értelmében. pedig mindössze kettő palacsintának veselkedtünk neki fejenként.
vasárnap pedig a szépasszony-völgy pincéiben kóstolgattunk (inkább csak én) borokat. amit a kulacs csárdában zártunk le egy ebéddel. nehéz elenne bármelyikre kifogásokat találni, de nem is nagyon célom. jó volt ez úgy, ahogy volt. hazafelé (jelentős kitérővel persze) még egy szalajka-völgyi kirándulás is belefért. ha tényleg nagyon kifogásokat akarok keresni, akkor az elromló wc-t tudnám említeni (észre se vettük, mire megcsinálták) és pár fok (tényleg csak pár) hiányzott a tökéleteshez.
nagyon érdekes volt például leülni a pincékben. volt olyan hely, ahol hosszasan sikerült elbeszélgetni a gazdával, aki végtelen türelemmel és lelkesedéssel beszélt a borról, szőlőről, gazdaságról, meg úgy általában mindenről. mondanom sem kell, milyen nehéz volt ezek után visszarázódni a pesti pörgésbe, a munkába, meg úgy általában a hétköznapokba. de az elhatározás megszületett, hogy sokkal több ilyen hétvégét kell szerveznünk magunknak. akkor talán több ihletem is lesz posztolni. hogy ez jó vagy sem, az meg egy külön történet.
