ez van

hétfőn apró sérüléssel fociztam, de szerencsére idénre rendszeresített formámat tartani tudtam, sőt, talán picit javult is a helyzet. kapott gól nélkül zártam a meccset. ez mindig jó érzés. az meg különösen, hogy három meccs után is mindössze két alkalommal kellett magam…

most, hogy sérülten nem kaphattam potyákat csapatunk kapujában, csak külső szemlélője lehettem a meccsünknek. mit mondjak, nem volt jó nézni, ahogy szokásos pechszériánkat hozva ismét kikapunk. hajtottak a fiúk. játszottak ember, majd gólhátrányban, de felálltak, és a végén…

reggel mikor a tükörbe néztem, ugyanaz a jófej srác tekintett vissza, mint máskor. apró különbség, hogy némi aggodalom volt a tekintetében, mert picit sikerült elaludni, de azért ugyanaz volt. viszont a tegnapi futball nem múlt el teljesen nyomtalanul. jobb középső ujjamat…

ex(táncpartnerem) [álló sor, jobbról a második] valamikor januárban bejelentette visszavonulását. ez - lássuk be - várható lépés volt részéről. nem repestem hát az örömtől, de mivel valahol fel voltam készülve nem is estem kétségbe. viszont ilyenkor célszerűen másik…

meleg volt tegnap. nem kicsit, hanem nagyon. ezt először az öttusa vébén tapasztalhattuk. kint ültünk és főttünk a napon. ez főként rám volt igaz, mert én reggel farmerben indultam dolgozni, így délután sem tudtam mást felvenni. na és persze a versenyzőkre, akik díszhuszárban…