mindamellett, hogy terveim szerint megjelenek szombaton a balatonon, nem fenékig tejfel az élet. még a mút hét közepén történt, hogy kicsit, mintha elfeküdtem volna a nyakam. majd elmúlik, gondoltam én, de csak nem. sőt! szombat reggel már az is gondot okozott, hogy kikeljek az ágyból. de aztán némi gyúrás után javult a helyzet. gondoltoam, most aztán már csak idő kérdése és minden a legnagyobb rendben lesz. hát szinte így tötént. nem bírtam tovább, csütörtökön megküzdöttem a magyar egészségüggyel.
nem szeretném részletezni, mivel jár, hogy az ember nyakáról/hátáról megállapítsák, hogy nem mozog rendesen, teszek inkább ide egy képet csongrádi kiruccanásunkról, ami elmond mindent, mire is gondoltam, mikor arra kellett volna, hogy most úgy megleszek gyógyítva, hogy csak na! lényeg, hogy még szolíd három hétig szúrkál a sátán kedves dokibácsi.
azért, ha nem romlik az állapotom, én bizoy szombaton reggel leruccanok a magyar tenger partjára és egészen vasárnap estig ott is fogom áztatni az áztatni valót.
