...el kell mondanom, hogy tegnap megtekintettem a meccset, ahogy azt terveztem. sőt, fogadtam is rá. előre megmondtam az én anyukámnak, hogy úgy lesz, hogy diego forlan beveri az elsőt. aztán jön a mi gerzsonunk és jelentős részt vállal az egyenlítésben. (felrúgják és "tizi" vagy "szabirugi", gólpassz, satöbbi.)
idáig zökkenőmentesen haladtunk. ezek után kellett volna az atleticonak rúgni még egyet és gerának kialakítani a 2-2-es végeredményt. ez 101-szeres szorzó, ami a 250 magyar forintomra 25.250 forintot eredményezett volna. na ez azonban nem következett be. marad az egy-egy. (pedig ezen is agyaltam a fogadás megtétele előtt!) hosszabbítás végén pedig forlan másodszor is...
nem baj zoli, te jó voltál! gratula!
aztán az időjárás okán is sírtam kicsit, ám tegnap abból is sikerült kihozni a legjobbat. (majdnem legjobbat, mert állvány nélkül nem lett elég éles a kép, de egynek jó.) ráadásul a munkahelyemen készült a kép, és az igazgatónk épp arra járt. persze nem sok mindenre használható, mert elég outsider-ként szokott viselkedni, megnyílvánulni szakmai kérdéseben, de azért belém kötött, hogy mennyi rengeteg szabadidőm van. na de mit vár ezért a pénzért. én legalább valami értékeset találtam ebben a lepusztult gyárban.
ps.: mert mindig elfelejtem! kedden volt nálam egy régebbi válogatásempéhárom albumom. ezek régen úgy készültek, hogy mikor volt egy cd-nyi anyag, kiírtam. nagyon vegyesen is akár. a táncos rész miatt vittem magammal, ami a mi tánctanár bácsinknak meg is tetszett és elkérte a korongot. azt már nem akartam említeni neki, hogy csak óvatosan, mert az ő konzervatív zenei világának erős lesz az aljas kúszóbabtól a pina, pina, punci vagy az análfinálé...
