ideje összeszednem magam, és előrukkolni valami érdekessel, mert blogom látogatottsági adatai a béka se... alatt vannak. persze van ilyen, meg majd elmúlik, meg kit érdekel?

ami viszont érdekes, az az, hogy rövid időn belül kétszer futottam össze ugyanazzal a problémával. a dolog mindössze(?) annyi, hogy alkalmasint az időse(bbe)k úgy válik a nekik járó tisztelet annyit tesz, nekik aztán mindent lehet. valahol ott a gyökere a problémának, hogy néhányuk unatkozik. és a néhány unatkozónak bizonyos százaléka úgy tesz ellene, hogy nincs tekintettel senki másra. meg aztán nyilván van más oka is.

egyik rendszeresen visszatérő agyrém, hogy reggelente, vagy mondjunk inkább hajnalt. piacra kell menni. jólvan, menni kell én megértem. de az már nehezen megy bele a fejembe, miért éppen akkor, mikor a legtöbben akarnak eljutni munkába. biztos pont akkor a legideálisabb a pillanat a csirkefarhát/sárgarépa/tanyasi tojás/friss túró beszerzésére. és akkor tényleg lehet igazán fanyalogva felpréselődni a buszra. persze ott el is lehet várni, hogy szépen udvariasan felpattanjon a munkába, iskolába igyekvő ifjú, hogy átadhassa a helyet. sőt, le- és felszálláskor előre is engedje a nénit/bácsit. netán segítsen. biztos bennem van a hiba, de én nem feltétlenül tolerálom az amúgy is tömött járművön, ha ilyen okokból kell(ene) jópofiznom. persze más az, ha tényleg menni kell. segítek, átadok miegymás. de tessék elhinni a tanyasi tojás másfél órával később is ugyanolyan csirkeneveldéből származó tömegcikk lesz a piacon, mint nyitáskor!

és tessék megtanulni köszönni! az sem csak a fiatalabbak "kötelessége"!