így minden végéhez közeledve sikerült ezt a pár napot még a szokásosnál is sűrűbbé és átláthatatlanabbá szerveznem. mivel a hasonló helyzetekre kimutatott túlélési arány igen alacsony, ezért megpróbálom lejegyezni az eseményeket, hogy később a történészek összerakhassák az eseményeket.
előre jelzem, hogy több cselekmény teljesen indokolatlan és követhetetlen lesz. a szereplők nem kitaláltak és lesznek nők a történetben. (ezt most csak azért, mert úgy trendi, ha van pucérnő!)
2009.12.17. 03:29 | Újpest
teljesen ébren kinyitottam a szemem. ez ilyen sötétségben két dolgot jelenthet. egyik szerint éjjel van és valami okból már nem akar a szervezetem aludni, a másik szerint a szervezetem még akar, de zörög a telefon. csend van. akkor viszont lehet, hogy simán kinyomtam az ébresztést, hogy még öt percet pihenjek. mivel ez a még öt perc akár súlyos következményekkel járó fél óra is lehet, megnéztem a pontos időt. volt még időm, ezért lecsuktam a szemem. néhány nanoszekundummal később már aludtam. sikerült is valami mértéktelenül zavaros baromságot álmodnom. a velem különböző társadalmi csoportok által kapcsolatba kerülő női alakokkal való kusza szociális és szexuális kapcsolatrendszeremről. szerencsére pontos részletekre már nem emlékszem, így későbbi kényszergyógykezelésem (egyelőre) nem indokolt.
04:17
ismét felébredtem. most már muszájból. próbáltam erőltetni az agyam, hogy mit kell magammal vinnem egy rettenetesen távolinak tűnő esemény miatt, amiért már nincs időm hazamenni. sikerült maradéktalanul felkészülni, mint később kiderült.
a munka hosszú, unalmas és fárasztó volt. de legalább nem kellett rohanni sehova. ez már komoly pozitívum.
15:02 | egy Újpesti Középiskola
még egy próba. de nem kellene ez már. ráadásul bántóan gyér az érdeklődés. kicsit zavar, hogy huszonegynéhány emberből engem érdekel a legjobban. pedig nem nekem lesz nagy esemény másnap. sebaj. teszem a dolgom. jelzem a végére összeszedik magukat, egész jók.
15:58
vége. most irány beszerezni egy-két ruhadarabot. csak úgy, mert kell. a vásárlás sikeres, meglepően kis összegből meglehetősen sok mindent sikerült összevásárolni. irány haza. otthon rövid pihenés gyanánt e-maileket olvasgatok, meg még táplálkozozm is.
20:02 | Budapest XI. kerület...
hogy egyszerűbb legyen az életem, még egy röplabda bajnoki is a nyakamba szakadt így a hajtás közepette. az eseményen többen is megjelentek, akik nem egyszerűsítették a helyzetet. egyikük megjelenése amúgy nem okozott különösebb meglepetést, másikuk azonban erősen sokkolt. mindenesetre sikeresen túléltem a különböző nőneműek megjelenését. valamint a mérkőzés sem stresszelt agyon.
már épp azon gondolkodtam, mi az, amit meg tudnék elpre csinálni, hogy a péntek túlélhető legyen, mikor megcsörrent a telefonom és kedves B barátom keresett. miután megegyeztünk, hogy ígérete ellenére nem érkezett meg a mérkőzésre, megkérdezte, mit csinálok. hát mit csinálnék? hazamegyek és alszom.
22:25 | Budapest, Széchenyi terasz
nem haza mentem, mint kiderült. B meggyőzött, hogy érdemes pár percre bekukkantani ide. salsa fiesta van. roptam egyet barátom leendő kedvesével. (bachatat), majd a hirtelen fellépő folyadékveszteséget egy korsó beck's formájában pótoltam. mivel a levegő nagyon száraz volt, ezt később még megismételtem. a harmadik után mellém állt egy csinos barna lány. éles szememmel azonnal feismertem benne egykori táncpartneremet. jól megörültünk egymásnak. beszélgettünk és még táncra is vetemedtünk.
2009.12.18. 01:47 | újpest
a lakásba lépve konstatáltam, mennyi dolgot hagytam félbe, mondván majd a meccs után megcsinálom. két perc múlva mély, ám rövid álomba szenderültem...
2009.12.18. 04:17 | újpest, ágyban
valószínüleg szólt az ébresztő. bár ezt csak a technikába vetett hitem mondatja velem, emlékeim nincsenek róla...
04:39
felébredtem és konstatáltam, hogy csúnyán el fogok késni. azért nem kapkodtam, mert a munkahelyemet csak szorgalomból látogatom e napon. a metrón nem hagytak aludni. és a 199-es buszon még mindig nincs fűtés. most má talán indokolt lenne.
06:09 | munkahelyem
megérkeztem. gondolataim és használati tárgyaim rendezése után gyors megbeszélés a beosztottakkal, majd értekezlet. kivételesen a kedvenc résztvevőm "csak" 25 percet beszélt, ezért nem kellett kapkodnom az indulással.
sikerült is fél órával a megbeszélt időpont előtt a megbeszélt találkozó helyre érnem, hogy azután mégis kicsit késve találjunk csak egymásra, mert pár méter távolságban vártunk. szép baleset.
09:30 körül | sportcsarnok
semmiről nem sikerült lemaradni. még a szalagtűzés gyakorlata zajlott. nem valami épületes dolog. később a táncpróbák is elkezdődtek. mondanám, hogy zökkenőmentesen, de ez nem fedi teljesen a valóságot. az első táncot mindjárt vagy húsz percig gyakorolták. kicsit úgy tűnt ismeretlen számukra a koreográfia. pedig nem látszott túlzottan bonyolultnak. azután a technika is felmondta a szolgálatot. sok-sok semmittevés után aztán sikerült letáncolni az osztálytáncot. végül a keringőt is. ha így megy este is, lenyűgözünk pár embert.
az aggodalom élő szobra tanárnő is majd' elmorzsolt egy könnycseppet, miután úgy vélte sikeres volt, sőt, még az általa koreográfiába kövtelt mozdulat is belekerült valahogyan. ki érti hogy? hmm.
egyedül dráma néni keresgélt volna kákán is csomót, de sajnos képességei nem voltak elegendőek, hogy fogást találjon rajtam. jelen állás szerint lenyomtam, mint a bélyeget. este majd még megküzdünk gondolom.
14:55 | itthon
fürödtem, ettem, hajat vágtam. szép vagyok és jóllakott. kalandra fel!
kb 16:30 | a helyszínen
kedves főszervező tanárnő jelezte, nehogy elfelejtsem a jegyem, mert aztán sose jutok be! még őt sem engedik be. na vele ellentétben én úgy sétáltam ki-be, mintha a városligetben korzóznék. megérkeztünk tehát és miután a kötelező vizit és táskalepakolás megvolt. régi ígéretemet váltottam be és a szomszédos pláza egyik étterme felé vettük az irányt. ettünk, ami jó volt, mert szeretek enni és mert jó volt a lazac. a pincérnénit már ne is említsük. mindezeket már csak az asztaltársaságom tudta felülmúlni.
húztuk ugyan az időt, még egykori osztályfőnökömmel is hosszasan csevegtem az egyik bejáratnál (nem kérte el a belépőinket...), de így is sikerült még bőven az osztálytáncok előtt visszaérni. azért végül csak sorra került az "osztályom". ügyesek voltak. minden dícséret megilleti őket. mint a jó versenyló, a derbyn futották legjobbjukat.
fél órával, egy kevés pezsgővel és néhányn begyűjtött gratulációval később már cowboynak öltözve vártam, hogy színre léphessek a tanári kart erősítve/gyengítve a tanári táncban. némi baki miatt ennek az ismétlése elmaradt, ezért aztán szépen felszólítottak, hogy vezénylejem már fel a keringőmet. én megtettem, aztán le is hívtam őket tánc nélkül, mivel néhányan még öltöztek. kínos, de ekkora tapsot senki nem kapott, mint ők akkor. produkció nélkül. megfordult a fejemben, hogy bemegyek meghajolni, de végül nem tettem. mert szerény vagyok!
na aztán csak eljött a pillanat. mind az 56 kölök fent a parketten, zene szól ők keringőznek én pedig cowboy kalapban irányítom őket. ez volt a pszichiátria éves karácsonyi bálja!
siker, taps kedves aranyos diákok, pár érthetetlenül savanyú ábrázatú tanár és buli. én/mi csak a tanári étkezde szolgáltatásait vettük igénybe, a kocsmai próbatételeket, amit az osztály volt szíves felajánlani a mai munka miatt hanyagoltam.
2009.12.19 | 04:17 újpest
az elmúlt napok alvást csak nyomokban tartalmaztak, mint a csoki mogyorót. így a mai napi munkába érkezésre külön intézkedési tervet dolgoztam ki. az elmúlt éjszaka remek volt, csak az alvás... na de kinek hiányzik az. mi mindent hagy ki az ember az alvással töltött időben!
lényeg, hogy beértem...
és végig is küzdöttem a napot. estére még programom is lett volna. koncerttől a buliig nem is egy, ám olyan krónikus alváshiányban szenvedtem, hogy tényleg úgy viselkedtem néha, mint egy zombi. azért, hogy ne legyen teljesen összevissza az életvezetésem ritmusa, próbáltam az esti alvásra koncentrálni. ennek eredményeként vasárnap is kómás voltam. remek. de túléltem a giga-hetet. kint pedig hó van és hideg. vagyis TÉL!
