a tegnapi röpis beszámolóhoz jártak volna már eredetileg is a képek, ám a főnököm akut agyhugykövet kapott eszébe jutott, hogy egy rém fontos statisztikához kellene az elmúlt két év összes létszámjelentése. ez a statisztika ugyan nem tudom, mi célt fog szoláglni, de az nyilvánvaló, hogy csak ilyen módon készíthető el, mert az általam minden hónapban leadott három féle papír, ezek elektronikusan is leadott változatai, a munkaügy-bérelszámolás-controlling triász által ezekből és az elektronikus beléptetőből kinyert adatai nem megfelelőek e célra. így nyilvánvalóvá vált, hogy én fogom az adatokat szolgáltatni a rém fontos anyaghoz. nincs is ezzel gond, csak éppen rá kellett húznom kicsit a munkaidőre, meg a képeket sem tudtam beilleszteni a tegnapi posztba. nembaj, mert ma reggel pótoltam!
amúgy tegnap teljesen nyugisan töltöttem a napomat. leszámítva a fent említett esetet. semmi különösebb munkahelyi stressz nem ért. (mondjuk amúgy sem szokott 42 fölé szaladni a pulzusom, holmi munkával kapcsolatos nyűg miatt.) délután pedig már nem is alakulhatott volna jobban.
egyenesen csilimhez vitettem magam a kocsissal békávéztam. ott pedig nekiláttunk a nap főművének. az ötlet az övé volt, pizza, de a nagy nyári melegre való tekintettel, és mert a változatosság gyönyörködtet, tejfölös alapokra helyeztük az ízeket. nosza közért, és már gyúrtam is a tésztáak valót. eleinte nehezen akart növekedni a massza, de jobb belátásra bírtuk és onnan már nem volt megállás. közben egy-egy sör is elfogyott, mivel szűk körben elrendeltük a hőségriadót. ráadásul jóféle búzát kortyoltam. majd nemsokkal később már égethettük is meg a nyelvünket a fokhagymás-tejfölben fürdő, sonkás, baconos, gombás (nem konzerv) pizzáinkkal. (szokás szerint) nem sikerült hibáznom/unk, úgyhogy nem kellett a boci szemekkel kunyeráló maylo kutyusba erőltetnünk a maradékot. közben persze ismét sört kellett fogyasztanunk, mert a sütőből csak úgy áradt a meleg kifelé. este pedig szépen egymás karjaiban... elaludtunk.
