tilla, a hold-munkás és a virágárus kislány megnyugtatására itt is vagyok. nem kell aggódni, míg van munkahelyem, addig van nyolc szabad órám, hogy blogoljak. mert egyébként nem sok. de eddig is így volt, mégis megoldottam. igaz mostanság picit bonyolódott a helyzet, mint ez a legutóbbi posztból kiderült. vagy tán nem is bonyolódott, hanem pont leegyszerűsödött. egyetlen megoldásra váró kérdés már csak az, hogy a maradék szabadidőmet (nem túl sok és éjszaka van leginkább) hol töltöm el a legutóbb már megemlített hölgy társaságában.
bár hozzá kell tennem, a fenti bekezdés is sántít kicsit, mert olyan hatása van, mintha csak a szabadidőm unalmas perceit sikerült volna hatékonyan kitölteni. nos, hatékonynak mindenképp hatékony a dolog. viszont messze nem aról van szó, hogy ha már jobb dolgom nincs, akkor akár találkozhatunk is. sokkal inkább arról, hogy igen rövid idő alatt sikerült egymásra találnunk. az igen rövid idő az egy találkozást jelentett, ami leginkább munkával telt. de erről korábban már írtam. aztán hamar kiderült, hogy felkeltettük egymás érdeklődését, így a második találkozást nem bíztuk a véletlenre. telefonszámcsere (ez is megér egy bejegyzést...:D) és egy hét elteltével az első tudatos találkozás, mozi (ez megint saját posztért kiált! :D) és vacsi. meg séta. ezen rövid idő után már sikerült mély benyomást tennünk egymásra. minden ezt követő esemény egyenes következménye az eddig leírtaknak. (ne feledjük még mindig csak öt napról van szó!)
és hogy tilla érdeklődő kérdéseit megelőzzem, némi bepillantás arra, ki az, akire mérgesnek kell lenni, ha nem jelentkezem. egy igen fura szerzet. lévén, hogy sokban hasonlítunk, most azt kéne mondanom, hogy nem normális. de én ilyet nem mondok. viszont olyat igen, hogy egészen megkedveltem az illetőt. rendszerint végigröhögjük a közösen töltött időt, aztán bárgyú vigyorral megyünk a dolgunkra. szóval jó nekem. illetve nekünk (remélem!). ja, és hogy egy picit elbízhassa magát, teccik. így, eccerűen! kérdés?
