hol is hagytam abba vajon? valahol ott, hogy lassan rendbe jönnek a dolgok. na igen. illetve nem, mert nem is olyan lassan. történt - hogy a kronológiai sorrendet tartsam -, hogy péntken kissé felborult a megszokott ritmus. már eleve azzal, hogy még mindig nem voltam dolgozni. máerészt a gólyabál próbája ekkorra került, ami a délutáni programot rendesen átírta. és ezen kívül... no de ezt majd idejében. tehát az egyik próba miatt lemondtam a másikat, és felkerekedtem, hogy a moulin rouge falai közt végső simításokat végezzek a másik próbán. ez egészen simán ment, viszonylag hamar végeztünk is, így mehettem az aznapi utolsó programomra, ami a héten a legizgalmasabbnak ígérkezett. (mert ekkor még nem tudtam, hogy a maradék két nap sem múlik el eseménytelenül. tehát a program. egy igazi randi. sikeresen fél órával hamarabb érkeztem a helyszínre, ami tőlem nagyon szokatlan. valamivel azért csak elütöttem az időt, ami nem olyan nagyon nehéz egy ilyen gigaplázában, mint a mammut. aztán a hölgy - ahogy azt egy magára valamit adó nőtől elvárjuk, késett is egy keveset. de miután megérkezett minden ment rendben. megvettük a mozijegyeket a jó előre kinézett filmre (legalábbis mi ezt hittük), és mászkáltunk egy sort az üzletek között.

ahogy lenni kell, helyenként kissé idétlenül elcseverésztünk. már-már az időjárás viszontagságairól beszélgetve. aztán bementünk a filmünkre. kb az ötödik percben derült ki, hogy nem arra a filmre kaptunk jegyet, mint amire kértünk. remek indítás egy ilyen estére, de nem szegte kedvünk. persze a film alat tovább kommunikáltunk és néha finom jeleket küldözgettünk a másik irányába, hogy kiderítsük, hogyan tovább. végül, ahogy én azt előre be is harangoztam, elhívtam vacsorázni. (megjegyzem, hogy ennek előzménye az volt, hogy még a randi előtt finoman célzott a kisasszony rá, hogy ezt a lépésemet majd nem venné zokon, ha akarok tőle valamit.) be is ültünk a kiszemelt helyre és táplálkoztunk. közben pedig lassan konkretizálódott, hogy bizony-bizony, itt legalább ketten vagyunk, akik szeretnének valamit a másiktól. ezt megpecsételendő úgy döntöttünk, hogy nem kell itt véget érni az estének, tehát, ha tudok prgramot ajánlani, akkor irány előre. nos, úgy döntöttem, egy meleg nyári estén nincs is jobb program, mint sétálni a margit szigeten. és ezt az elhatározásomat az az apró tény sem befolyásolta, hogy november volt, fagypont körüli hőmérséklet és ködszitálás. így romantikusan és egyben kockára fagyva elértük a szigetet. itt határozottan és férfiasan (kb öt megkezdett és máig be nem fejezett bevezető mondat-foszlány kíséretében) megtettem az első (sokadik) lépést, "s-már" magasabb szintre is emeltük rövid előéletű kapcsolatunkat. még néhány órányit sétálgattunk a biztos arcüreggyulladást hozó időben, majd egy modern hintót rendeltünk és hazajutottunk. előbb ő, majd én.

nem túl sok idő jutott az alvásra, de legkevésbé sem foglalkoztatott ez az apróság, mikor szombat reggel felvonultam a szokásos hétvégi elfoglaltságom aktuális helyszínén. a két egymást követő futball-derby említést sem bagyon érdemel, annyira gyenge volt. így inkább lapozzunk oda, hogy hazaértem és gsm technika által kommunikációt kezdeményeztem hajnalba nyúló programom másik résztvevőjével. örömmel konstatáltam, hogy nem vette zokon a hívásomat és még nem gondolta meg magát velem kapcsolatban. olyannyira nem, hogy rögtön felajánlotta, hogy egy villámtalálkozó erejéig összefuthatnánk. így is lett. fél hét környékén esett meg a találkozás és miután éjfélig 4-5 alkalommal indultam haza, úgy döntöttünk, hogy most már ezzel ne bohóckodjunk, mert nyilván ott fogok aludni. nem rólunk mintázták a hétvégén az erős akarat és határozottság szobrát, de azért ebben hamar meg tudtunk egyezni, így a hatkor kezdődő villámrandi vasárnap délben ért véget.

és mert kapcsolatunk nyilván felszínes és csúnya érdekkapcsolat, mindjárt vasárnap este is összefutottunk. szintén csak egy rövid időre. én feléjük vezettem meccset és utána beugrottam egy sétára. reggel aztán egy kávéval ébresztettem, immár nálam, mert sajnos dolgozni kellett jönnöm. mindezeknek közvetlen hatása az, hogy ma, bár egy hetes lemaradásban vagyok, leginkább semmit nem fogok csinálni. legfeljebb megpróbálom feldolgozni, hogy immár van valaki, aki nagyon jó, hogy van. anyira, hogy sikerült két nap alatt három randit is összehoznunk. és aki...

de sajnos nem fejezhetem be, mert ez a gonosz nőszemély olvassa a blogom. már pedig azt nem akarhatom, hogy elbízza magát! :)