ez van

hát, ha pidi nem szól...elfelejtettem befejezni a buli beszámolót. nos, nem a várt hepiend jön, mikor is meglátom a NŐ-t és mindenki boldog. nagyzenekarra komponált, nagyívű, de a cselekményt nem elnyomó, instrumentális zene szól a háttérben (zeneszerző:john williams). nem. messze nem. de tegyük hozzá, nem is voltak ilyen álmaim. mert buliban ismerkedni nem az én stílusom. na persze volt már rá példa. olyan is volt, hogy sose tudtam a nevét. olyan is, hogy még a karácsony is együtt volt. igaz ez utóbbihoz kellett némi előtörténet is. tehát nem az ismeretlenből lett az, ami. olyanban én nem hiszek. tehát ilyen nem volt a tervben. lévén barba nem volt célszemély, még ha amúgy nincs is vele semmi gond. de nem.
szóval megérkeztem. és telefonok gyors rohamát indítottam. barba. eszik, majd jön. gabi barátom. ott van. vannak. és esznek. aha, akkor eszem én is. kis séta, hátha a két alany valamelyike elémtoppan siófok vigalmi negyedében. nem történt ilyen, tehát be egy étterembe. tvben póker, kintről öt buli zaja. előttem lazac. no igen, a kaja az fontos. jó volt. megérdemeltem. majd telefonok újra. barátomék már egy másik helyen isznak. mert a tömérdek utazási csekkel végezni kell. barba billiárdozik. (ez lehet, hogy egy 'l') de majd jön. akkor az előbbi társasághoz kell csapódnom. megtörtént. ittam velük egy sört, meg dumáltunk picit. aztán ők távoznak. végleg, mert ideje lepihenni. ok, akkor a lányok. nos majd, illetve mindjárt. egyre elő is kerültek. négyen nemek aránya 2-2. kissé feleslegesnek éreztem magam így a társaságba csöppenve, mikor ők már kissé ittasan javában felpörögve a buli közepén dumálva isznak egy parkban. de sebaj, majd lesz ez még jobb. szereztem egy sört és ittam velük. a srácokkal is összepajtiztam. végre belehasítottunk az éjszakába. az elsőp helyen csak a mellékhelyiséggel ismerkedtünk. hosszas szünet után tovább. ott tán húsz percet is voltunk. újra ki, újabb hosszas szünet. végül azt vettem észre, hogy a társaság már hatalmas és én egyre kevésbé kellek ide. ekkor egyik lány eltűnt az néhány pasival. majd a másik szintén egy pasival közölte, hogy majd az egyiknek mondjam meg, hogy hazament. miért hol van ő? kérdem én. ja, bementek! és egy újabb hely ajtajára mutat. én meg kint ülök a részeg tömegben. idő? kérdezem magamtól. 3.10. négykor megy egy vonat. megcéloztam, hazamentem...

esett. sőt, esik. onnan tudom, hogy egy jó órája, vagy tán több is, kint voltam az utcán. biciklivel. nem tudom, mennyire van képbe bárki is, hogy milyen idő volt akkor újpesten, illetve káposztásmegyeren. én tudom. esett. illetve szakadt. azt gondolom, erre bátran mondhatjuk, ítéletidő. hatalms szél, özönvíz szerű eső, némi jég valamint én és a bringa. mondhatnám, öröm az ürömben, más is volt még hasonló helyzetben. de nem örülök ennek. ettől nekem nem lett jobb. sajnáltam másokat is. de hazajutottam. a tüzijátékot most már biztos, hogy kihagyom.

szombat délután 19.16 van. rájöttem, hogy blogfüggő lettem. vonaton ülök és papírra blogolok. ez már nem normális. nem tudom, mi ennek az oka, sőt azt sem, lesz-e kedvem mindzet bepötyögni (úgy tűnik van).

borzasztó rossz ez a toll, amit az újságosnál sikerült szereznem. lehet, hogy ez szakítja félbe a blogot, mert már most idegesít. na mindegy, jó lesz. bezzeg síp, sárga- és piroslap az van a táskámban...

szóval vonaton ülök. útban siófok felé. megyek bulizni, elég érdekes lesz. Barbáékkal hivattam meg magam. Barbával csak a strandröpiken találkoztam eddig. szintén játékvezető. eddig alig-alig érintkeztünk, de siófokon kiderült, ő az egyetlen, akivel el lehet menni bulizni. igaz, ott is elég hamar elveszítettük egymást. amint megtaláltuk a saját "bandánkat" mentünk a magunk útján. de ő állandóan bulizna, én meg már mentem volna nagyon. elértem hát, hogy hívjon el. először szerdán hívott, de azt a másnapi munka miatt lemondtam. ezek után mondta, hogy szombaton is lesz buli. jó, megyek! - örültem, majd hozzátette: Siófokon! na most már akkor is! - határoztam el, és így is lett.

kinéztem a 17.20-kor a keletiből induló vasparipát. és 19.12-kor kelenföldön fel is szálltam egy másikra. ennek oka, hogy a délutáni sütögetés-képnézegetés elhúzódott kicsit.

már tárnokon túl, de szünetet kellett tartanom, mert lerohad a kezem ettől a szutyok tolltól. egy 24 fős vasúti kocsirészben ülök. nem kék hagyományos máv, hanem valami piros. szép, tiszta, meleg (túl meleg). tizenhárman vagyunk. egy idős házaspá, egy másik idősebb férfi. róluk semmi. ülnek, utaznak. az egyedül lévő mindjárt négy ülésen egyszerre. aztán egy alvó fiatalabb pasi. egy hátizsákkal. alszik. két húsz körüli srác. valahova bulizni mennek. felszállás óta söröznek. második vonalbeli partyarcok. van egy üveg tasco-minőségű viszkikólájuk is. egyik 25 lesz. most említette. másik szerintem informatikus. visz kamerát bulizni. no comment. bármi kerül szóba, ő mindig csak fölényes, perszehogyígyvan, de én ezt jobban tudom reakciókkal szól hozzá a témához. néha valamit meg is magyaráz. igaz, tényleg jobban is tudja a másiknál. most a digitális fényképezők a téma. mögöttem 3 lány. 17-20 körül. siófokra tartanak bulizni. vihognak. semmi téma, de kőrlégzéssel beszélnek róla, amit csak a nevetés szakít meg néha. persze ez azért túlzás. az előbb például kiderült, kinél milyen smikcucc van. ez egyébként őrületes. az egyikük például tíz percig sorolta és mindössze egy fika kis táska van nála. elismerésem. másik remek témájuk az volt, hogy mi van este 11 után a travel channelen. egyiküknél ugyanaz, mint napközben. másik kettőnél nem. de undorító - állítólag. mert ők még soha nem nézték. vicces volt.

velencei tó jobbra, fiúknál sörcsere. én pihenek.

Kihagytam a hátsó sarokban csendben vigyorgó pasit a macskájával. mp3 lejátszó póver on. bemelegítés a bumcival. nem rajongok érte, de bulikban ez van. ezért is töltöttem fel. igaz, általában régi slágerek bumcifeldolgozása.

» groove coverage - poison «

amúgy is szeretem a feldolgozásokat. úgy általában, és ha már pary zene, akkor is inkább ilyen legyen, legalább egykor hangszeren játszották... vagy például a '80-as évek diszkóklasszikusai. valahogy ezeket még el tudom viselni. de egyébként nem rajongok az ilyen zenékért. bár igaz, ha egyszer bulini kezdek, akkor már majdnem mindegy.

» chelo - un corazon «

pihi. agárd.

» Inscape - dilmma «

rock. ezt szeretem! amatő. Mogyee énekel. őt ismerem és nagyon jó! érdemes meghallgatni! túl vagyunk székesfehérváron. volt némi csere és sötét van. felszállt egy büszke anyuka, a két srác hűlt helyére ült az átható viszkikóla szagba. mellette talán az apuka, de fiatalabbnak tűnik. lehet, hogy ő is gyerek, csak idősebb. szemben a tesók. zenészek. egy-egy gitár, vasalt ing, hasonló vászonnadrág és bőrszandi. a nylon zacskóból kikandikáló piros anyagból arra következtetek, flamencót játszanak. ráadásul bal kezükön rövid, akkordokat fogó körmök, jobbon hosszabbak. akkusztikus gitár lesz az újnak tűnő tokokban. lányok nevetése néha átüt az mp3-on. sarokban ülő ember ugyanúgy ül és mosolyog. bámul ki a sötétségbe. háromnegyed óra még.

» marc anthony & jlo - no me ames (salsa mix) «

elég az olvasásból. steven king várhat. kintről fűszerszag jön be. valami petrezselyem szerű. az ablakban látszik a hold sarlója a fák mögött. megittam az iceteámat és szomjas vagyok. nem baj, nincs sok hátra.

» juanes - la camisa negra (raeggeton mix) «

eszembe jutott, hogy kicsit elszúrtam az öltözékem. a rövidnadrág jobb lett volna a hazaútra, mert éjjel a farmer jobb szolgálatot tehet a hűvösebb éjszakában. meg az ilyen helyeken is szerencsésebb. lehet, hogy siófokon átveszem. viszont a fejemre tolt napszemüveget elteszem. ez kicsit erős. most vettem észre, hogy ott van.

megálltunk valahol. fogalmam sincs, hol. remélem, siófokon nem így lesz. most azon gondolkodom vigye-e minden cuccom WC-re, vagy csak a tárcám.

» shawn colvin - crazy «

a WC foglalt. de érdekes volt az út. át kellett hatolnom az első osztályú részen. baba-rózsaszín és -kék falak. teljes üveg fülkeelválasztók. légkondi. csomagleszedéshez, falba épített, létra szerű fellépők.

most megint eszembe jutott, mi lesz, ha barbáékkal mégsem lesz közös a buli. haller gabi barátomék is átruccannak a balcsi másik feléről, de tudom, hogy ők nem bírják sokáig. én viszont nem válogathatok. pesten taxiba vágnám magam, ha nem jön össze, de itt? tehát jó lesz és kész. megálltunk. közel vagyunk, mert egy csomó belőtt hajú partyfigura lépett a vonatra. lányok pedig befújták magukat. pakolok. hajrá!

ülök a munkahelyemen és netezek. ez nyilván csúnya és elítélendő dolog, főként a feljebbvalók szerint, de igyekszem titkolni, hogy nem a munka köt le. szóval netezek. olvasom a híreket és mit találok? hát ezt

Szeptember 4-én üzemkezdettől 13.00 óráig sztrájkol a BKV dolgozóinak kétharmada. Ezt a pénteken sztrájkot hirdető szakszervezet elnökhelyettese, a létrehozott sztrájkbizottság elnöke közölte.

jó ez. nézzük, hogy nézne ki aznap a programom. kellően korai kelés. annyira, hogy a gyengébb idegzetűek miatt ki se írom. majd le az első (!) buszhoz. az ugye az üzemkezdés. és be dolgozóba. most ez elmarad. helyette, majd 13.00 után. menetidő durva közelítéssel 1 óra. vagyis kettőkor bent vagyok. na ekkor ér véget a munkaidőm. vagyis irány haza.

de akkor mit csinálok reggeltől egyig a buszmegállóban?

ez a hetem is elég mozgalmasan alakul annak ellenére, hogy már vége a röpis szezonnak. persze ez eddig sem volt akadály, hogy elfoglaljam magam egész napra. és ezután sem lesz. pihenni meg...majd. nem kell azt túlzásba vinni. tegnap stábmozi volt. röpis stábbal lecsó nézés. jó volt! bár az a rengeteg biciklis ütközés! felháborító! de a film jó volt. meg utána az árkádban a fagyizás is. bár az kevéssé esett jól, hogy már leültünkkor közölték, hogy akár távozhatnánk is, mert nemsokára - tízkor - bezárnak. ekkor volt 9.35. átültettek, felvették a rendelést. de az sem volt zökkenőmentes. ilyenkor már nincs minden. sima fagyi, nem csodakehely például van, de arra nincs öntet, mert az a kehelyhez van, ami lehet, hogy nincs. na ez érdekes volt. volt bor is. drága, olasz, pocsék. de a hangulat kárpótolt. tizenegy felé már otthon is voltam.
majd pihenek ma, foci után...de akkor jó sokat, mert holnap délután sütögetés, majd onnan buliba. siófokra. barbáékkal. jónak kell lennie, mert itt nem lehet felszállni az éjszakaira, vagy fogni egy taxit. reggeli vonatig pörgés van, különben alhatok a balaton partján. akkor aztán lehet hazavonatozni. az is nagy élmény lesz. de egy jó buliért az ember a világ végére is. de legalább siófokig. no azért, hogy ne legyek egyedül utazgató (mert a barbáék lent nyaralnak, tehát nekik nem kell) hívtam petikét. nos ő nem jön. inkább horgászik. persze a barba ezt előre megmondta. úgy fogalmazott, "petike nem fog jönni. ő puncsarc!" és tényleg. cserébe hívtam gabcsit. ő illetve ők jönnek, ha az asszonyság is úgy akarja. a balaton túlfeléről és oda is mennek vissza, tehát az utazás kérdésében nem vagyok előrébb. de legalább a vonaton javultak az esélyeim az ülőhelyre.
aztán vasárnap már tényleg a pihenésé lehet a főszerep, ha nem jön közbe semmi. hogy aztán a huszadikai őrületbe belevethessem magam. vagy nem, az még elég messze van...
és hogy ne legyen egyszerű az élet, kijött az allergiám is. viszket a torkom, szemem, és tüsszögök.
nyugodt, kipihent napokról álmodom. ha van időm aludni!

nem is tudom, mivel kellene kezdenem. talán az agybajjal. feje tetején áll minden. tegnap majd elaludtam egy vezetői tréningen, ami több, mint két órás volt. ráadásul itt a munkahelyemen a nagy átalakulásban semmi sem megy rendesen. tiszta agybeteg mindenki. állandóan megy az üvöltözés, és közben nem halad semmi előre. egyszerűen nem tudok semmit úgy csinálni, hogy az jó legyen. és álmos vagyok. mostmár tényleg. tegnap az utolsó villámtorna is lezajlott. most jöhetne a fociszezon, de nem tudom azzal mi lesz. nem futottam még tesztet és nem is tudom, mikor fogok, pedig jövő héten kezdődik a bajnokság. mennék, szeretem. nem tudom, melyiket jobban. a teremröpit megelőzi a foci, de a strandröpi teljesen más. nem csak a meccsek miatt. elsősorban a hangulat miatt. az nagyon jó. még akkor is tudom élvezni, mikor egyhuzamban vezetek 14 (!) meccset. mint tegnap. meg mikor ablaktalan szobában alszom. de ott ablaknyílás volt, csak ablak nem. meg eső is volt. sok. túl sok.

megyek dolgozom picit, hogy legyen miért leba*ni!

érdekes hétvégével zárult a nivea-kőr. péntek délután az első járművel érkeztem a helyszínre. ennek eredménye az lett, hogy még arra is volt időnk, hogy együnk egy keveset és összeszedve a bátorságunkat megmártózzunk a habokban. (azok voltak bőven, mert a szél dolgozott rendesen.) szóval némi fürdés után kerestünk valami élelemforrást. bele is toltam az arcomba mintegy 35 centi sültkolbászt, természetesen járulékos kiegészítőivel, mint mustár, koviubi, kenyér. és sör. ekkor érkezett a második turnus. persze ez a busz volt, amiben a cuccok is utaznak, tehát mindjárt vége volt a fene nagy unalomnak. átadta a helyét a pakolásnak. szerencsére aznap nem kellett megszakadni, és a többiek is befutottak, úgyhogy néhány órányi elfoglaltság után újra mentünk enni. egy adag vadpöri került most az emésztőrendszerembe.
és eljött az ideje a lefekvésnek is. a szállást most másodszori nekifutásra már tisztességesen birtokba vettük. kiderült, a néni, aki átadta a kulcsokat, nem viccelt, mikor arról mesélt, nincsenek ablakok. valóban le voltak szerelve. de azt is mondta, nem esik be rajta az eső. nos ebben is tökéletesen igaza volt. azt viszon már elfelejtette megemlíteni, hogy a tetőtérből adódó ferde mennyezetrészen akadálytalanul hatol át a víz. normál esetben ez még nem lenne olyan nagy probléma, csak ez nem normális eset volt. mert egyfelől a vízátfolyási pont (illetve tekintélyes méretű ponthalmaz) alatt egy fekhely volt fellelhető. másrészt esett kint. eredmény: víz az ágyon. kézenfekvő lett volna arrébb tenni az ágyat, csakhogy az ágyakon túl nem volt hely a szobában. illetve ez így nem igaz, mert az ajtó felé egy fél heverőnyi volt, így arrébb is toltuk az almot. első esti alvás ezzel megoldva. alig lettünk vizesek reggelre.
reggel aztán ki a pályára hatkor. mivel ez a szokásos rend, nincs is vele gond. csak épp esik. nem kicsit, nagyon. de ez nem akadályozza meg, hogy felhúzzuk a pályákat, sátrakat, reklámokat, stb. és elkezdtük a versenyt is. nem irigyeltem a játékosokat sem, mert nekik is esett. két alkalommal annyira, hogy meg is kellett szakítani a játékot. de valahogy csak kitisztult az ég. annyira, hogy délután már fürdőruhás embereket is lehetett látni. Elég észvesztő tempóban kellett nyomnunk a meccseket, hogy reális esély maradjon a befejezésre. Aztán megjött póka angéla és kis zenekara is. kimondottan igényes és jó zenét játszottak. sajnálom, hogy itt hallgattam meg, mert nem volt ideális a környezet. na és én is átöltöztem a fellépésekhez. kb nyolc alkalommal mentünk fel táncolni az eredményhirdetés közben. bizonyára sokan unták már, de valamivel ki kellett tölteni a közöket. én kimondottan élvezetm volna, ha mondjuk egynél több lépés elfér a miniatűr színpadon. de a fellépő ne válogasson. végül az aznapi nem kevés eredményhirdetés és verseny lement időben. (ez volt az utánpótlás) és a felnőttek is elkezdődtek. este pedig ismét jöhetett a lazulás. hosszas vacsi nem kevés vidámsággal. így mennek már csak ezek. éjfél felé fel is kerültünk a szállásra. a háromágyas - nagynak nem nevezhető - lakrészünk immár négyünk felségterületévé vált. én, teljesen önként és boldogan vállaltam a földön alvást. lett volna ágy is, de akkor ez jobb ötletnek tűnt. nem is vot gond az elalvással, sőt az első másfél óra is könnyed álmodozással telt. hogy miről is álmodtam, arra most nem emlékszem, de nem is nagyon tartozik a történethez. sokkla érdekesebb a tény, hogy miért keltem fel. esett. kint is, de ez még önmagában nem szokott álmatlansághoz vezetni nálam. az már inkább, hogy bent sem volt sokkal jobb a helyzet. konkrétan folyt a víz az arcomba. hát ez rossz lesz így, gondoltam és a laptopomat kitoltam a folyam útjából. majd én is arrébb húzódtam. így mondjuk a felére csökkent a haly, amit be kellett osztanom alvásilag, de még mindig megfelelt. egyedül a vites takaró és lepedő okozott némi fejtörést, de beláttam, hogy nem lehet minden tökéletes. alvás tovább. és víz tovább. a fekhelyem immár teljesen elázott, mikor legközelebb ébredtem. ennek a fele sem tréfa! szerencsére nem csak én gondoltam így, hanem felriadó szobatársam, aki nemsokkal később már hálótársam is volt. mivel száraz fekvőhely már csak az ágyakon volt, ezért felköltöztem és a nem éppen reptér méretű fekvőhelyet kettéosztva kihúztuk reggelig.
reggel továbbra is szakadt. hatkor egymást nézve ültünk az előtérben. vártuk, hogy történjen valami. persze nem változott az idő, úgyhogy egyszer csak kimentünk pályát építeni. hogy igazából mi is váltotta ki az indulást azt nem tudom, mert nem volt se jobb se rosszabb az idő. mondjuk nem is nagyon lehetett volna rosszabb. na de mi kimentünk és belecsaptunk. építettünk. négy pályát, és hét sátrat gyártottunk. nem volt rajtam száraz pont. egyetlen egy sem. és nem voltam vele egyedül. nyolc óra után kész voltunk. a teljesen átázott sátor alatt elfogyasztottuk a reggelinket. és vártunk. néhány fanatikus megjelent, hogy lesz-e itt valami, amiről persze nem sokat tudtunk mondani, mert döntés nem született. csak a víz jött lefelé. hazudnék, ha azt állítanám, hogy jó idő volt. de azért egy-egy őrült feltűnt. volt, aki pestről vonatozott le. és egy smsben kérdezett arról, hogy benevezhet-e még fél kilenc körül. nem tudom mi motíválhatta az indulásra. de tényleg. de vannak őrültek, ezt elismerem. én sem vagyok más.
és jött a hír, megvan a döntés. nem lesz meccs. egy sem. hurrá, lehet bontani. igen-igen. azt amit eddig építettünk a szakadó esőben. a különbség annyi, hogy most legalább láttuk a végét a napnak. ami viszont nem változott az az eső. az szakadatlanul szakadt. de vége. lebontottunk, elpakoltunk. megfürödtünk. és szárazba öltöztünk. majd elbúcsuzkodtunk és elindultunk haza.
hogy aztán egy sarokkal odébb egy étteremben a fél stáb újra összefusson és egyen egy hatalmasat a világ legidiótább (de jófej) pincérének a közreműködésével. így ért véget a "ródsó" idén. most jól jön majd a pihenés, de hiányozni fog a hétvégi programok közül.

na elérkezett ez a hétvége is. ma idén utoljára vág neki a karaván a röpinek. valamikor tegnap este kezdődött. mint mindegyik kétnapos torna. mert úgy van ez, hogy kedden még villámtorna, aztán szerdán már előre kell tekinteni. kimosni a felszerelést, kitalálni, mi kellhet még. és csütörtök délután pakolás. esetleg vásárlás előtte. tegnap is tizenegykor feküdtem le. még délután az utazást is megszerveztük. este bepakoltam és lefeküdtem. ma reggel pedig felszerelkezve útnak indultam a munkahelyemre. itt most teszem a dolgom, aztán bő háromnegyed óra múlva nekivágunk a balatonnak. lehúzzuk az utolsó két napot is. 8 pálya, 8 játékvezető. ez a terv. nincs pihenő, csak a mintegy 5 órányi (persze részletekben) díjkiosztás alatt. már akinek. én olyankor átöltözöm és táncolok. aztán gyorsan vissza és fújok. fárasztó hétvége lesz, de csakazért is élvezni fogom!

kéne már egy jót aludni. de tényleg. mert most megint csak öt óra volt. nehezen viselem már. tegnap is munka-villámtorna-alvás. persze közben belefér egy pár perc otthon, meg kiadósegészségesfinom kaja a mekiben, de gyakorlatilag rohanás, ágybadőlés. emberekkel nem is nagyon találkozom, csak valami "munka" kapcsán. nehéz ez így. közben persze gondolkodom, hogy mit kéne, meg hogyan, de nem egyszerű. persze a nőkről van szó. (tilla!!!) de arra is idő kell. mert a kevés szál is e-mailen, az meg nem működik. főleg, miután már amúgy nem sikerült. de már csak egy hétvége, meg egy villámtorna röpi. aztán annyi. persze akkor jön más. teremszezon, foci. majd lesz valahogy.

most dolgozni kellene. de elsősorban felállni. na mindjárt. ja és jó hír, hogy narkolepsziás biztosan nem vagyok. erre most ébredtem rá.

jó munkát!

miután átolvastam az előző bejegyzésemet, rájöttem, hogy nem jó ez így, de nem fogok rajta változtatni. ez azért van úgy, ahogy, mert így jöttek a gondolatok. nem terveztem, nem szoktam. fel kell vállalni és kész. van még egy tartozásom is. mivel a másik blog még fut, illene a címét idetenni. végülis ott is olvastak vagy öten. hátha itt is akad olyan megszállott, aki olvassa. meg már csak a teljesség miatt is.

ez az

vissza siófokra. kicsit unalmasnak és melósnak tűnik a hétvége a leírásból. az is. de nagyon élvezzük. legalábbis én. a pénz a legeslegutolsó szempont. de tényleg. persze tudom, mindennek ára van. és ez így is van rendjén. amiért megdolgoztam, azt adják ide. de ha belekezdek, akkor csinálom mindenképp. ahogy csak tudom. aztán majd megkapom a jussomat, ha rászolgáltam. no de nem akarok az anyagias rész felé elmenni, mert azt sem tudom, honnan jutott eszembe. ami fontos az a fíling. az hatalmas. leírhatatlan. adott pár ember, akik mennek minden héten. dolgoznak, hajtanak. hattól tíz-fél tizenegyig alkalmanként. a versenyzők java azt sem tudja, hogy mikor ő még vagy már nincs kint a pályán, akkor a pálya is eltűnik onnan. mindenki szeretne mind többet játszani, szeretné, ha az igényeit kielégítenék. ne most, toljuk el, ott is játszanánk, fürdeni/enni/vásárolni/stb ment a párom. és ezt mintegy 150 csapat vagy páros. de épp ez a szép. urrá lenni ezen, hogy aztán este már ne fájjon a fejünk a gondok miatt. illetve ne amiatt fájjon a fejünk!

na ezt, nem lehet megfizetni!

és folytattam volna, de nem volt időm. pedig a pálya szélén izzott a net, de nem sikerült a továbbiakban semmitse írni. mentek a meccsek. most bepótolom.

szóval, hogy mi a menetrend az már kiderült. így megy ez estig. aztán mielőtt besötétedne elkezdődik a bontás. amit reggel felépítettünk - pályák, sátrak, reklámok, színpad, stb. - azt este lebontjuk és be a teherautóba. marad az üres part. már javában sötét van, mikor az utolsó doboz is a raktérbe kerül. ilyenkor már csak a személyes holmink hever szanaszét. megmarkoljuk és fel a szállásra. fél tíz körül volt most szombaton. koszosan, fáradtan ledobáljuk, ledobálom a cuccom. szükségét éreztem egy pólócserének is, de erre nincs mindig lehetőségem. most volt. csere és le enni. mire visszaérünk a parti büféhez, már szinte kipihentek vagyunk. egy másik élet az, mint napközben. jókat dumálunk a napról. semmi komoly. inkább azok, amiken röhögtünk. bár néha előjönnek a bosszantó dolgok. kinek milyen afférja volt. de nincs idegeskedés. illetve nálam nincs. persze van egy-két ember a stábban, akiknek esetleg reggelre meg kell oldani a problémákat, de akkor azért mindenki túllép ezeken. ennyi kikapcsolódás kell.

tömöm a kaját az arcomba. beszélgetünk, röhögünk. legtöbet egyébként egymáson, meg magunkon. közben előkerül néhány üveg az egyáltalán nem rejtett tartalékokból. tequila, valami hazai, jäger... szomjnkat is már inkább sörrel oltjuk. (már aki!) és szép lassan elvonulunk innen is. már tizenegy felé jár, mikor a szobába érünk. még azért nem jön a lefekvés. a jó hangulat marad. fáradtan beszélgetünk, hülyülünk tovább. közben egyenként túlesünk a fürdésen is. jöhetne a pihenés.

jöhetne! de mi inkább (hárman) megyünk. bele az éjszakába. elég későre jár, mire elérjük a beachhouse-t, közben fogyott némi alkohol is. és kezdődik a buli. nem is lepődünk meg, hogy lépten nyomon ismerősökbe - versenyzőkbe - botlunk. beszélgetünk velük is, meg bulizunk. kialakul valami társaság, akikkel hajnalig elvagyunk. csak épp a hármas nem tart már ki. valaki már leszakadt. de sebaj, buli van! aztán lassan elindulunk. itt megint nem egy felé. végül utolsóként érkezek a szállásra. pontban öt harminckor. ahogy nyitom az ajtót, megszólal egy telefon ébresztője.

akkor tehát irány a pálya. és kezdődik. két pályával több van, hogy be tudjuk fejezni. ez több építés, több bontás, és kettővel több működő játékvezető. tehát még annyi pihi sincs. de nem baj, jó ez így. legalább nem alszom el. no és persze ki ne maradjon, hogy hajnalban egy bringás elütött. térdeim fájnak. nem is kicsit. végülis lendületből lemegy a nap. hamar, már hétkor végzünk. még kicsit pakolunk, aztán egy utolsó kaja és irány haza. kilenckor vetem magam a kádba, és fél tízkor már alszom. ki kell pihenni a két egybefolyt napot. reggel négyig van is rá időm...e

háromnegyed egy. már követhetetlen a káosz. tegnap este megérkeztünk, túl sok dolog még nem volt, de most beindult a nagyüzem. a tegnapi viszonylagos lazulás után most nagyüzem. hatkor kint a pályán mindenki. elkezdjük a semmiből felhúzni a pályákat, sátrakat, reklámokat, stb. kilencre majdnem minden készen van. legelsők a pályák. kilenc után már csak a pihenő játékvezetőknek marad ideje szinpadot építeni, sátrat berendezni. aztán elkezdődik. egyre többen jönnek, neveznek, kérdeznek. leggyakrabban, hogy "mikor játszunk?" párhuzamosan 9 verseny (korosztály és nem megy egyszerre, és kérdezgetnek ilyeneket.) bár a legjobbak nem ezek, hanem az olyanok, hogy "akkor egy csoportban csak mi vagyunk?" de azért nem ez a lényeg, hanem a meccsek. kilenctől folyamatosan. felmész fújsz, lejössz, eredményt felírod, új meccs, kezded előről. egyszer megállsz levállt valaki. akkor már háromnegyed egy. pihenésképpen pakolsz, építgetsz. aztán vissza az emelvényre. itt tartunk most...

most kezdődik a blogom. legalábbis itt. mert már jó ideje fut máshol, de azt most hagyjuk. eljött az ideje, hogy itt legyen. még azt nem tudom, hogy ott befejezem, vagy párhuzamosan folytatom, vagy mi, de itt most elkezdődik.

nyakamon a hétvégi röpi-torna, miközben tegnap este még villámtorna volt a római parton. ilyen az egész nyár. rohanás, kapkodás. semmi lazítás. és persze baj hátán baj. de ez nem szegheti kedvem, sőt. ami nem pusztít el, az megerősít. már látom az első véletlenül idetévedt emberke kommentjét, hogy idézzek pontosan. csakazért sem. jó ez így és kész.

tegnap rohanás. valamikor elkezdődött a torna és onnantól nincs megállás. felmegyek az emelvényre, belefújok a sípba. aznap először, amit még körülbelül ötszáz követ, az elkövetkező majd 4 órában. fejem a labdát követi. lelkesen, nem pihenve. kiürítem az agyam. ha gondolkodni kezdek, az újabb gondolatokat szül. töprengés lesz belőle. csak néhány másodperc. szemem a labdán és elmegy egy rossz érintés. látom, de az agyam nem öszpontosít eléggé. az a lány jut eszembe. közben a labda tovább száll, a túloldalon reklamálnak. ejj, hibáztam. pedig láttam. na ezért nem kell gondolkodni. fej kiürül és csak azt dolgozza fel, amit a szemem lát. labda repül. fogadás. tiszta, feladás szabályos, játékos ugrik, üt. keze centikkel kerüli el a hálót, jó. fej a túloldalra és ugyanez előről. de most a játékos hibázott. labda a földön. rekeszizmom századmásodperceken belül préseli ki a levegőt a tüdőmből. levegőbe hasít az éles sípszó. karomat lendítem, hogy mutassam, hol a pont. az agyam remekül koordinál. egy-null. mondom ezt hangosan is. lazítás, egy vicces megjegyzés a játékosnak most belefér. jól néz ki, udvarolni kell. de már kézben a labda, mindezt kiürítem a fejemből és újabb sípszó, hogy újabb pont születhessen. majd még kb 20. és utána ugyanez a többi kilenc meccsen is. szünet nélkül. végén sötétben.