érdekes hétvégével zárult a nivea-kőr. péntek délután az első járművel érkeztem a helyszínre. ennek eredménye az lett, hogy még arra is volt időnk, hogy együnk egy keveset és összeszedve a bátorságunkat megmártózzunk a habokban. (azok voltak bőven, mert a szél dolgozott rendesen.) szóval némi fürdés után kerestünk valami élelemforrást. bele is toltam az arcomba mintegy 35 centi sültkolbászt, természetesen járulékos kiegészítőivel, mint mustár, koviubi, kenyér. és sör. ekkor érkezett a második turnus. persze ez a busz volt, amiben a cuccok is utaznak, tehát mindjárt vége volt a fene nagy unalomnak. átadta a helyét a pakolásnak. szerencsére aznap nem kellett megszakadni, és a többiek is befutottak, úgyhogy néhány órányi elfoglaltság után újra mentünk enni. egy adag vadpöri került most az emésztőrendszerembe.
és eljött az ideje a lefekvésnek is. a szállást most másodszori nekifutásra már tisztességesen birtokba vettük. kiderült, a néni, aki átadta a kulcsokat, nem viccelt, mikor arról mesélt, nincsenek ablakok. valóban le voltak szerelve. de azt is mondta, nem esik be rajta az eső. nos ebben is tökéletesen igaza volt. azt viszon már elfelejtette megemlíteni, hogy a tetőtérből adódó ferde mennyezetrészen akadálytalanul hatol át a víz. normál esetben ez még nem lenne olyan nagy probléma, csak ez nem normális eset volt. mert egyfelől a vízátfolyási pont (illetve tekintélyes méretű ponthalmaz) alatt egy fekhely volt fellelhető. másrészt esett kint. eredmény: víz az ágyon. kézenfekvő lett volna arrébb tenni az ágyat, csakhogy az ágyakon túl nem volt hely a szobában. illetve ez így nem igaz, mert az ajtó felé egy fél heverőnyi volt, így arrébb is toltuk az almot. első esti alvás ezzel megoldva. alig lettünk vizesek reggelre.
reggel aztán ki a pályára hatkor. mivel ez a szokásos rend, nincs is vele gond. csak épp esik. nem kicsit, nagyon. de ez nem akadályozza meg, hogy felhúzzuk a pályákat, sátrakat, reklámokat, stb. és elkezdtük a versenyt is. nem irigyeltem a játékosokat sem, mert nekik is esett. két alkalommal annyira, hogy meg is kellett szakítani a játékot. de valahogy csak kitisztult az ég. annyira, hogy délután már fürdőruhás embereket is lehetett látni. Elég észvesztő tempóban kellett nyomnunk a meccseket, hogy reális esély maradjon a befejezésre. Aztán megjött póka angéla és kis zenekara is. kimondottan igényes és jó zenét játszottak. sajnálom, hogy itt hallgattam meg, mert nem volt ideális a környezet. na és én is átöltöztem a fellépésekhez. kb nyolc alkalommal mentünk fel táncolni az eredményhirdetés közben. bizonyára sokan unták már, de valamivel ki kellett tölteni a közöket. én kimondottan élvezetm volna, ha mondjuk egynél több lépés elfér a miniatűr színpadon. de a fellépő ne válogasson. végül az aznapi nem kevés eredményhirdetés és verseny lement időben. (ez volt az utánpótlás) és a felnőttek is elkezdődtek. este pedig ismét jöhetett a lazulás. hosszas vacsi nem kevés vidámsággal. így mennek már csak ezek. éjfél felé fel is kerültünk a szállásra. a háromágyas - nagynak nem nevezhető - lakrészünk immár négyünk felségterületévé vált. én, teljesen önként és boldogan vállaltam a földön alvást. lett volna ágy is, de akkor ez jobb ötletnek tűnt. nem is vot gond az elalvással, sőt az első másfél óra is könnyed álmodozással telt. hogy miről is álmodtam, arra most nem emlékszem, de nem is nagyon tartozik a történethez. sokkla érdekesebb a tény, hogy miért keltem fel. esett. kint is, de ez még önmagában nem szokott álmatlansághoz vezetni nálam. az már inkább, hogy bent sem volt sokkal jobb a helyzet. konkrétan folyt a víz az arcomba. hát ez rossz lesz így, gondoltam és a laptopomat kitoltam a folyam útjából. majd én is arrébb húzódtam. így mondjuk a felére csökkent a haly, amit be kellett osztanom alvásilag, de még mindig megfelelt. egyedül a vites takaró és lepedő okozott némi fejtörést, de beláttam, hogy nem lehet minden tökéletes. alvás tovább. és víz tovább. a fekhelyem immár teljesen elázott, mikor legközelebb ébredtem. ennek a fele sem tréfa! szerencsére nem csak én gondoltam így, hanem felriadó szobatársam, aki nemsokkal később már hálótársam is volt. mivel száraz fekvőhely már csak az ágyakon volt, ezért felköltöztem és a nem éppen reptér méretű fekvőhelyet kettéosztva kihúztuk reggelig.
reggel továbbra is szakadt. hatkor egymást nézve ültünk az előtérben. vártuk, hogy történjen valami. persze nem változott az idő, úgyhogy egyszer csak kimentünk pályát építeni. hogy igazából mi is váltotta ki az indulást azt nem tudom, mert nem volt se jobb se rosszabb az idő. mondjuk nem is nagyon lehetett volna rosszabb. na de mi kimentünk és belecsaptunk. építettünk. négy pályát, és hét sátrat gyártottunk. nem volt rajtam száraz pont. egyetlen egy sem. és nem voltam vele egyedül. nyolc óra után kész voltunk. a teljesen átázott sátor alatt elfogyasztottuk a reggelinket. és vártunk. néhány fanatikus megjelent, hogy lesz-e itt valami, amiről persze nem sokat tudtunk mondani, mert döntés nem született. csak a víz jött lefelé. hazudnék, ha azt állítanám, hogy jó idő volt. de azért egy-egy őrült feltűnt. volt, aki pestről vonatozott le. és egy smsben kérdezett arról, hogy benevezhet-e még fél kilenc körül. nem tudom mi motíválhatta az indulásra. de tényleg. de vannak őrültek, ezt elismerem. én sem vagyok más.
és jött a hír, megvan a döntés. nem lesz meccs. egy sem. hurrá, lehet bontani. igen-igen. azt amit eddig építettünk a szakadó esőben. a különbség annyi, hogy most legalább láttuk a végét a napnak. ami viszont nem változott az az eső. az szakadatlanul szakadt. de vége. lebontottunk, elpakoltunk. megfürödtünk. és szárazba öltöztünk. majd elbúcsuzkodtunk és elindultunk haza.
hogy aztán egy sarokkal odébb egy étteremben a fél stáb újra összefusson és egyen egy hatalmasat a világ legidiótább (de jófej) pincérének a közreműködésével. így ért véget a "ródsó" idén. most jól jön majd a pihenés, de hiányozni fog a hétvégi programok közül.