miután átolvastam az előző bejegyzésemet, rájöttem, hogy nem jó ez így, de nem fogok rajta változtatni. ez azért van úgy, ahogy, mert így jöttek a gondolatok. nem terveztem, nem szoktam. fel kell vállalni és kész. van még egy tartozásom is. mivel a másik blog még fut, illene a címét idetenni. végülis ott is olvastak vagy öten. hátha itt is akad olyan megszállott, aki olvassa. meg már csak a teljesség miatt is.
vissza siófokra. kicsit unalmasnak és melósnak tűnik a hétvége a leírásból. az is. de nagyon élvezzük. legalábbis én. a pénz a legeslegutolsó szempont. de tényleg. persze tudom, mindennek ára van. és ez így is van rendjén. amiért megdolgoztam, azt adják ide. de ha belekezdek, akkor csinálom mindenképp. ahogy csak tudom. aztán majd megkapom a jussomat, ha rászolgáltam. no de nem akarok az anyagias rész felé elmenni, mert azt sem tudom, honnan jutott eszembe. ami fontos az a fíling. az hatalmas. leírhatatlan. adott pár ember, akik mennek minden héten. dolgoznak, hajtanak. hattól tíz-fél tizenegyig alkalmanként. a versenyzők java azt sem tudja, hogy mikor ő még vagy már nincs kint a pályán, akkor a pálya is eltűnik onnan. mindenki szeretne mind többet játszani, szeretné, ha az igényeit kielégítenék. ne most, toljuk el, ott is játszanánk, fürdeni/enni/vásárolni/stb ment a párom. és ezt mintegy 150 csapat vagy páros. de épp ez a szép. urrá lenni ezen, hogy aztán este már ne fájjon a fejünk a gondok miatt. illetve ne amiatt fájjon a fejünk!
na ezt, nem lehet megfizetni!
