beindult a szalagavató szezon. még vagy három éve határoztam el, hogy óvatos leszek. nem kell nekem a hét öt napján (h-p) 7-8 próbát tartani. erre tessék már most szeptemberben ott tartok, hogy tudom: december 12-én kettő szalagavató is lesz, amiben érdekelt lehetek. az persze még kérdéses, milyen mértékben. na de megoldom valahogy ezt is. viszont ezek után nagyon átgondolom, hol vállalok még osztályt/iskolát. (korlátozott számú jelentkezést elfogadok az e-mailemre ;))
ma reggel hat óra tizenöt perc magasságában úgy gondoltam, elég a munkából. ekkor már negyed órája dübörgött a munkaidőm. gyakorlatilag sikerült is tartanom elég sokáig. helyenként pár perc munkával megszakítottam az édes pihenést. ám háromnegyed kettőkor beütött a krach (így írják?). kiderült, hogy egyik kollégám némileg trehányul látta el a feladatát, főnököm pedig csak a percre várt, hogy elkaphasson. igazán még vitatkozni sem tudtam vele, hiszen valahol igaza volt. leszámítva persze a reakció módját, hiszen húsz perc alatt orvosoltuk - az egyébként nem azonnali beavatkozást igénylő - problémát. éppen ezért sikerült megőriznem higgadságomat, és ezzel egyfajta erkölcsi fölényben maradnom a helyenként önkívületben üvöltő feljebbvalóval szemben.
