mindig csak tervezgetem, hogy most ezt meg azt majd jól lejegyzek, aztán sose jut el a dolog a megvalósításig. fogjuk a jó időre. azért most írok valamit, már csak a lelkiismeretem megnyugtatása miatt is.
múlt szombaton az én Egyetlenemmel és népes családjával (jó annyira nem népes, még négy és fél fő) elkirándultunk királyrétre. jó szokás szerint autó, aztán ott megállás. egészen pontosan odáig nem jutottunk, mert a kisvonat majális vagy mi a tök utunkat állta. pontosabban az autósor, amelyik feltorlódott. így a morgó étteremig jutottunk csak.
minő meglepetés pont volt asztalfoglalásunk is, úgyhogy ettünk. egészen pontosan én zabáltam, mert a roston harcsám elpusztítása után még egy maradék másik halat is megettem (negyed adag), aztán egy kis szarvas/őz sültet is barnamártással, és végül még valamit, amire már nem is nagyon emlékszem. a többiek nem voltak eléggé éhesek, visszavinni meg kár lett volna.
természetesen ettől függetlenül kellett némi desszertet is fogyasztanom, hiszen úgy teljes a menü. kaja után azért az igazi kirándulást is megejtettük. először ott a környéken sétáltunk egyet, majd visszafelé vácon. meg kell állapítsam, vác szép. legalábbis a dunaparti rész és a főtér kimondottan pofás lett. nem tudom, mikor varázsolták ilyenre, de nagyon jól tették. valahogy így képzelem el egy európai város belső részét. ide joggal várhatnak turistákat. kérdés persze, hogy a kapcsolódó szolgáltatások milyenek, mert az idegenforgalom azért összetettebb egy rendben tartott térnél, ezzel tisztában vagyok. viszont, ha az is rendben van, akkor a váciak büszkék lehetnek a városukra. akárcsak az üzemeltetők az öreg morgóra.
