azt mondják az okosok, tél tábornok ma ismét támadásba lendül. hát hiányzott ez, mint egy falat kenyér. pedig a hétvégén megízleltem, milyen az igazi hideg havas táj. szlovákiában jártunk. pontosabban selmecbányán, körmöcbányán és léván.
na ott volt hideg, meg hó is. igaz, most még szinte csak mutatóban, de volt. tudom, hogy nem nagyvárosokról van szó, tehát nem budapesttel kell hasonlítgatni, de ott nem is mutatott ez rosszul. érdekes módon nem jellemző feléjük, hogy eltakarítanák a havat. az autópályák kivételével mindent havasan hagytak. az autók csinálnak két nyomot oszt jónapot. sózni meg abszolút nem sóznak, amit én nagyon tudok üdvözölni. nálunk sem szabadna. egészen apró (nyúlsz@rnyi) kőzúzalékot szórnak el, amit tavasszal összesöpörnek. ennek ellenére a gyalogosok és az autósok sem lázonganak. egyszerűen megtanultak együtt élni ezzel.
és az élet sem áll meg. igaz, úgy általában kicsit retro-fílingje van az embernek, mert az étteremben a kötényes nénike papíron számol, vasárnap bezárnak a boltok. rengeteg öreg skoda és lada rohangál. no meg sok-sok helyen fűtenek kis kandallókban, kályhákban. sokkal nyugisabb minden arrafelé, amit meg tudnék szokni. cserébe hidegebb van és érezhetően korán sötétedik, pedig alig van északabbra.
a térdem is egészen jól bírta a sétálgatásokat, mára már olyan 80%-os állapotúnak mondanám. még a sportolást nem kellene erőltetnem, de általános használatra kitűnő.
ráadásul a kirándulást ugyan a munkahelyem szervezte, de el tudtam csábítani a barátnőmet is. így nem csak sokkal jobb volt nekem, hanem még rengetegen irigykedtek is rám. én meg azóta is emelt fővel közlekedhetek a munkahelyemen.
no és persze csináltam jó sok fényképet is, mert fényképezni jó! üzenem is a mikulásnak, hogy ebben a témakörben az objektíven felül is számtalan ajándéknak tudnék módfelett örülni!
