mit követhettem el a nagy kávéisten ellen? miért kell ennyire szenvednem, ha meg szeretnék inni egy kávét? de komolyan! ott kezdődött, hogy megszólalt az ébrsztő. eddig minden ok, így megy ez rendszeresen. ma azonban valami hihetetlen nehézséget okozott, hogy a szemhéjam alsó és felső részét egymástól legalább minimális távolságban tartsam. azért valahogy bebotorkáltam a munkahelyemre. első utam a visszafelé tartó villamoshoz vzetett. volna. ám az ma nem nyitott ki. éreztem, hogy baj lesz, mert szervezetem koffeinért kiált. autómata! nem a szervezetem (valahol az is), hanem kávéautómata. gyárudvar-műhely-iroda-műhely-autómata. megtettem a felvázolt útvonalat. és zsebemből kikotorva a megfelelő összeget ott áltam a kávéfogyasztás mennyei pillanatának kapujában. meglehelgettem és fényesre törölgettem a kis fémdarabokat, elvégre mégiscsak szent dologra lesz. bedobáltam, nyomtam, vártam. gép felzúgott és láttam folyni az alkotókat. minden tökéletes volt. majdnem. valami apró részlet nem stimmelt. reggel volt még nagyon, tehát néhány miliszekundumnak el kellett telni, míg feldolgoztam, hogy az ár ezen a reggelen nem tartalmazza a műanyag pohár költségét. alig hallható káromkodások közepette visszabaktattam az irodába.
terveztem, hogy pohárral visszatérek, de annyian megtaláltak valami hülyeséggel, hogy ez nem kevés idővel később történhetett csak meg. szenvedtem rendesen. sebaj, a pillanat eljött és ott álltam, újabb pénzegységekkel felszerelkezve és egy bögrével. művelet hasonló az előzőhöz, plusz elhelyeztem egy bögrét a nedű leendő útjába. pénz be, gomb megnyom, semmi. sehol a várva várt eredmény. ismeretlen nyelvű hibaüzeneten kívül semmit nem kaptam. és ismét elbuktam a kávé árát.
közeledett a reggeli csodás míting ideje. felrémlett bennem a lehetőség, hogy ott lesz majd némi koffein, amiért akár embert is ölök, és elveszem tőle. már-már vidáman ügettem a tetthelyre. megérkezvén ifjú barátomat faggattam a kávé-probléma megoldásának a lehetőségeiről. válasz. ja, kávé, hát az nincs, mert nekünk is elfogyott és mi is azt szeretnénk reggel óta. kissé már ingerült voltam, de valahogy csak átvészeltem a maratoni hosszúságú ülést. nincs mese, ha ennek vége, irány a szomszéd területen lévő kimérés, ahol az arany árfolyama felett alig valamivel lehet szerezni irdatlan erős, nagyon rossz ízű kávét. néhány gyanútlan dolgozót félrelökve őrült módján haladok a célállomás irányába, mikor egy kolléga megállít. az iránt érdeklődik, mi a rák miatt mászkálok én reggel óta erre. pikk-pakk felvázoltam neki a szituációt. válaszul csak annyit mondott, szólhattál volna, mikor itt elmentél. (eddig négyszer) csináltunk kávét. kérsz?
boldogan éltek, míg meg nem haltak!
