ez van

ennek a fele se tréfa! esténként szépen (nem, nem szépen, hanem undorítóan) elkezd fájni a torkom, és ezzel így elszenvedek egy darabig. tegnap beszéltem egyik barátommal, aki hasonló tünetekről számolt be. azt mondta: "nem igaz, bassza meg, egy kurva sört se tudok meginni. nagy a baj!" és tényleg! na most mindezeken túl azért jól vagyok, mert a munka - mint olyan - csak azért szerepel a szótáramban, hogy fel tudjam idézni az ezzel kapcsolatos emlékeimet. majd! ma meg hun-rom. komolyan ki vagyok éhezve a magyar focira. a realitások persze még most is arról szólnak, hogy a dél-afrikai vébét majd csak tévén követik fiaink, de azért valami csak kellett, hogy töténjen, hogy így állunk. ha másról nem, arról kell beszélni, negyediknél rosszabbak nem lehetünk már. persze legyen úgy, hogy még ennél is szebben alakul. és ne feledjük, a mai meccs elsősorban emlékezés marian kozmára! ne legyen botrány!