"kedves utasaim és a magam nevében köszönjük kedves utasunknak, hogy megvárhattuk! egy kézfeltétel jól esett volna cserébe!" ez a néhány kedves szó tegnap hangzott el a 42-es villamoson, miután egy nagyon kényelmes utasra várva hosszas másodperceket töltöttünk az egyik megállóban. van humora a villamospilótának.
régebben nem szerettem a lecsót. mostanában meg szinte a kedvenceim közé tartozik. ma is ezt ebédeltem. kikaptam a hűtőből a hétvégén elkészült anyagot. hanyag eleganciával 4 tojást felcsaptam. csak úgy egy kézzel, mint a nagyok a tévében. aztán nem sokkal később már toltam is az arcomba.
hétvégén pedig jó volt horányban. csilim apukájának a szülinapja. jött feleségestül meg egy rakás gyerekestül, akik között a rokoni kapcsolat minimum szövevényes, és ebbe nem szeretnék belemenni. (persze majd ezért is le leszek szúrva, hogy nem is az...) jó két kilónyi vadállat belefordult a szalonnával kibélelt bográcsba. meg vörösbor is, nehogy szomjas legyen. rögtön egy egész üveggel. meg még sok apróság. mindez előre elkészített túróscsuszához párosult. elfogyott. tehát nem volt rossz.
