nem tudom, megér-e ennyi szenvedés egy posztot. kb negyed órája próbálok belépni a blog.hu-ra viszonylag kevés sikerrel. a munkahelyi gépen lévő ie-vel nem sikerült. a laptopon figyelő firefox hasonló eredményre jutott. maradt az opera. az legalább sikerrel járt. legalábbis most még úgy tűnik. és már tegnap is sikerült így járnom. 

újabb rém unalmas munkanapon vagyok túl. szerencsére a héten már nem lesz több. mivel a bokám közel sincs tökéletes állapotban, teljesen evidens, hogy ezen a héten volt szabadságon a szerszámraktáros, valamint ezzel egyidőben a nálunk dolgozó nyugdíjas munkaerő, akire át szoktam testálni a helyettesítést. a kisöreg olyan nagyon lelkesen tudja ellátni a teendőket, hogy öröm nézni. ráadásul ő még végtelenül precíz is, így nagyobb biztonságban vannak a szerszámok, mintha jómagam felügyelném őket. nekem ilyenkor csak az aláírási procedúrák maradnak. most viszont nem, mert ugye nincs az öreg. ez azzal jár, hogy a saját munkám mellett még a raktárosi teendőket is el kell látnom. jellemzően elsétálok a raktárhoz, mert valakinek kell valami. kinyitom, odaadom, visszazárom, visszabicegek a műhelybe/irodába. ekkor a műhely legtávolabbi végében hirtelen elintézni való akad. átbicegem a csarnokot. amint átérek, már valaki égre-földre keres, hogy már fél órája a szerszámraktárban lenne dolga. lónak a pici izéjét, gondolom és és az algoritmus indul előről: odabicegek...

és mivel az élet nem habostorta, most még a közvetlenül az olümposzi istenek felett álló cégvezetés apró intézkedést hozott a vállalati struktúra terén. ez nem több, mint egy vessző pontosvesszőre való cseréje, ellenben olyan vonzatai vannak, mint például a teljes dolgozói létszám munkaszerződésének módosítása. ezek az apró finomítások mondhatni rendszeresek nálunk. nem sok minden változik. viszont zek az apró változások azzal járnak, hogy egy, a változást tartalmazó űrlapot iktatnak hat helyen. ez engem eddig nem nagyon érintene, illetve annyiban minössze, hogy a közvetlen beosztottaim ilyen űrlapjait aláírom. három perc. max öt. igen ám, de most, mint a szerszámraktár aláírásra jogosult helyettese, mindenkiét alá kell írnom. mivel 250 fő dolgozik felénk kb, ezért ez nem kevés meló. első körben 150 személyi változás-bejelentő űrlappal kellett megbírkóznom. 6-6 példányban, ami szerény becslések szerint 900 papír. ez papíronként 1 darab aláírással számolva pontosan kilencszázat jelent. ne nagyon gondoljon bele mélyebben senki, mert még ínhüvelygyulladást kap. lényeg, hogy némi séta, két emelet lépcsőzés és másfél óra szignálás volt a mai munkamenet legjelentősebb állomása. lemondok!

mégsem, mert holnap garantáltan nem kell ilyesmivel foglalkoznom. leginkább azzal leszek elfoglalva, hogy mikor kell innom, és hány remek új ismerősre teszek szert. na meg majd a "jééé, te télleg táncos vagy? az dejóóóó! táncolszmajdvelemvalamikooor?" és hasonszőrű megnyilvánulások elhárítása lehet feladat. lévén, ha az ember fia táncra adja a fejét, akkor esküvőkön és egyéb nagylétszámú rendezvényeken megtalálják az ilyesmivel. persze csak akkor, ha kitudódik a dolog. úgyhogy senkinek egy szót se!!!!