kínában olimpiát rendezni, nem éppen barátságos dolog, ha figyelembe vesszük, hogy reggel 5-től délután 3-ig, esetenként hatig-hétig munkából adódó elfoglaltságaim vannak. azért persze igyekszem nyomon követni az eseményeket, így remekül fel tudom magam húzni azon, hogy milyen töketlenek vagyunk. nem fogom szépítgetni, gyengék vagyunk. ha nyerünk 3 aranyat, akkor mér szerintem boldogok lehetünk. úszóink közül az egyetlen valamire való cseh laci sosem fogja megverni az amerikai tesztoszteronszobrot. legfeljebb mégiscsak lebuktatják, de szerintem az nem lenne túl nagy üzlet a háttérben megbúvó gyógyszeripari cégeknek. vagy bárki másnak, aki az egész doppingüzletből lefölözi a hasznot.
a titkos (?) esélyes cselgáncsozóink elég könnyen potyogtak eddig ki. persze hallottam én is, hogy volt ebben bírói segédlet is, de meg kell végre tanulnunk, hogy világversenyt ma már nem csak a küzdőtéren kell, hanem a zöld asztal mellől is meg kell támogatni a sportolót.
kardvívóink sporttörténelmet írtak. sajnos negatív irányban. a csapatsportokban pedig túlzottan kiegyensúlyozott a mezőny, így nem nagyon mehetünk tutira. marad a kajak-kenu. eddig. illetve bodrogi, ha előle kizárják azt a két-három kerekest, aki megelőzi.
