ma reggel azt vettem észre, hogy bár a spár előtti zászló félárbócon van, egyetlen szomorkodó török szurkolóval sem találkoztam munkábajövetelem során. persze lehet azzal is magyarázni, hogy a zászlót a vihar tépte le, míg a török birodalom messze kiesik a munkába járó útvonalamból (bár pár száz éve ez nem egészen így festett volna), de a tény tény marad. törökország emelt fővel búcsúzhatott az európabajnokságtól.

nem szeretem a németeket, ezért teljesen egyértelmű volt, hogy a törököknek fogok szurkolni, ha már kedvenc hollandusaim kipottyantak. még esetleg az fordult meg a fejemben, hogy a gyakori adáskimaradások miatt a mérkőzést esetleg újra kellene játszani. talán akkor. bár félek, az esélyek nem sokat javulnának. pedig busacca is megtette a magáét egy meg nem adott német büntetővel. lehman is a törökök segítségére sietett, de ez is mind kevés volt.

maradnak a hűvös oroszok, mint potenciális ellenfél a németek számára. illetve a spanyolok, ha egy-két fényévnyivel jobb produkciót adnak elő, mint a spagetti zabálók ellen.