ez van

most!

rendszerint fél 12 környékén elmegyünk ebédelni, ám én olyan éhes vagyok, hogy a fal adja a másikat! enni akarok! most azonnal!

köszönöm!

mivel egészen változatos eseményeket éltem át a hétvégén, arra gondoltam, megosztom ezt a nagyérdeművel. hétfőn szokás szerint fociztunk és ott szokás szerint ki is kaptunk. valójában megfejthetetlen okokból ősszel gyalázatos produkciót nyújtunk és ha nem esünk ki, az maga lesz a csoda. bár valószínű, hogy nem is lenne ez olyan nagy baj, mert láthatóan nem sok keresnivalónak van itt.

kedden pár pillanat a szövettségben, aztán tánc, ahogy az lenni szokott ilyenkor. erről jut eszembe, hogy keddre el kellene kezdenem összerakni egy új koreográfiát, amit már rég megígértem, csak erőm, ötletem és energiám nincs. már csak azért sem, mert a szaagavatók épp eléggé lefoglalnak. bőségesen elegendő energiát vesz ki belőlem, hogy azokra összedobjak valamit. főleg, mert van egy "osztályom", akikkel csütörtökön találkoztam másodszor. úgy mentem oda, hogy kettő zene valamelyikéből választanak addigra. majd egy órán és negyven percen keresztül zenéket hallgattunk, mert nem tudták mit és mire táncoljanak. mikor eljöttem pont ugyanígy állt a helyzet. hihetetlen mennyire döntésképtelenek és önállótlanok a mai érettségizők. tisztelet a kivételnek.

a két keringőpróbán szerencsére ilyen probléma nem volt, ott csak az "okosokkal" gyűlt meg a bajom, akik nem elég, hogy szimplán mellékszereplőnek tartanak a próbán, és mint ilyen, nem jelentek nekik olyan tényezőt, akikre érdemes lenne figyelmet fordítani, de még tanítgatják is a többieket. néha gonosz módon kellemetln helyzetbe hozom az ilyeneket. lehet, hogy ez nem helyes, ám hatásos.

szombaton szerencsére elmaradt a meccsem, így a pénteki pálinkafesztiválozás után volt időm kipihenni magam. és mivel ezt nem is egyedül tettem, határozottan jól indult a hétvégém.

és mivel az én nikim nem bír meglenni nélkülem, a hétvége további részét is vele tölthettem. látható tehát, hogy nem unatkoztam. jövő héten még három meccs is társul a programhoz, úgyhogy unatkozni akkor sem fogok.

jóéjt mindenkinek!

ma megvolt az első próba. jófajta keringő volt. az idei társaság (legalábbis az első alkalom benyomásai alapján) egészen normális. gyakorlatilag csend volt, és képességeikhez mérten tették, amit kértem. no nem kértem túl bonyolult dolgokat egyelőre. inkább csak annyi volt a cél, hogy ne érezzék feleslegesnek, hogy megvártak. többnek nem lett volna sok értelme, mert még elég kevés táncolni vágyó jelent meg. sőt, mint kiderült, van még olyan osztály is, ahonnan nincs jelentkező. gyanítható, hogy lesz, csak még nem értek rá megkérdezni, mert (FIGYELEM!) az osztályfőnok nem ért rá, mert akkor nem ér a tananyag végére májusig...

szóval mindenki tette, amit tenni kellett, legalábbis képességeihez mérten. tényleg nem akarok senkit megbántani, de évről évre rosszabb a helyzet képességek terén. ma már ott tartunk, hogy 6-7 egyenletes ritmusú lépést helyben már nem lehet elvárni. nem tudom, mi az oka, de nem megy. sőt, már a monoton helyben lépegetéssel is akadnak gondok.

azért nem keseredek el. lassan, apránként haladunk és bízom benne, hogy január 14-re összeáll a kép.

mármint szalagavatóra. itt az ősz, az új tanév és ezzel együtt az új szalagavató szezon. na most arról nem nagyon szeretnék írni, hogy volt sulimban milyen feladatok várnak rám ezen a téren, mert annak még az érintettek sem tudják a részleteit. konkrétan valahányan majd keringőznek és az egyik osztályban valamit majd táncolnak. ezek a tervek, amikkel megtaláltak. nekem vannak továbbiak is, amelyekkel majd megfelelő időpontban elő is állok. ha persze eljő a megfelelő pillanat.

ami viszont a címet illeti az aktuális. a szalagavató forgatókönyv. évek óta rendszeresen ez a keresőkifejezés visszahozza az érdeklődőket kicsiny blogomra. namost, ha valaki venné a fárdtságot, hogy el is olvassa a posztot, akkor azt javasolnám e pontotn, hogy vegye fel velem a kapcsolatot. talán már említettem, nem egy, nem két szalagavatón vettem részt. táncoltam, szerepeltem is vagy 10-15 alkalommal, volt, hogy az összes táncban(!) tanítottam táncot is rengetegszer és még a szervezésbe is belekontárkodtam olykor. szóval senki n akarjon kész szalagavató forgatókönyvet letölteni a netről. nem azért mert nincs, nem tudom, akár lehet is, de nem érdemes! minden iskola más, így semmi értelme másolni, az amúgy is sablonos, unalomig ismételt "megúszós" teendőlistát. ajánlatom, hogy bárki, akit érdekel, dobjon egy mélt, beszélünk, megtudom a suliról, amit kell és megcsináljuk. és most nem drága pénzért ajánlok szolgáltatást. nem reklámot akarok magamnak, csak nem értem, miért kell másolni! ha valaki veszi a fáradtságot akkor ingyen segítek, ha tudok!

mert olyan kedves vagyok! :)

valamikor réges-régen ott hagytam abba, hogy jönnek a képek. nos fent vannak, meg lehet tekinteni. itt. azóta szinte semmi nem történt. illetve sok minden, csak semmi nem ihletett írásra. új gépemet "belaktam". lassan azzal is kezdek megbarátkozni, hogy bordó zongoralakk felületén a légy is ujjlenyomatokat hagy. ellenben remek fényképezőgéppel is gazdagodtunk. pontosabban anyukám némi szerencsével kapott tőlem egy kompakt gépet. szintén samsung, mint a laptop. állja a vizet és kanárisárga. ha lesz egy kis időm, csinálok pár képet azzal is. eddig teljesen rendben van.

röplabdaipari feletteseim úgy gondolták, nem kell nekem nb2-es továbbképzés, meg vizsga, jöjjön az nb1. hát el is mentem kecskemétre és részt vettem a neves eseményen.azt nem állítanám, hogy remek, könnyed hétvégi kiruccanás volt. már csak azért sem, mert csúnyán eláztam és megfáztam. főként pedig azért nem, mert péntek délutántól vasárnap délig mást sem csináltam, mint előadást hallgattam, szituációt elemeztem, videókat néztem és teszet írtam. nyolctól éjfélig akár.

megjegyzem így például egyik este sem maradt erőm átolvasni a szabálykönyvet, ami legalább nem zavart össze. itt sem kellett több a kifogástalan teszthez 11 és fél percnél!

na de nem fényezem magam tovább, mert kell valami a következő posztba is! :)

bajok azok vannak. hogy a nyakam/hátam még mindig nem 100 százalékos, azon már-már túltettem magam. aztán jött a krach. oda a számítógépem. szegény öreg laptopom mondjuk már tényleg múzeális darab volt. terveztem is a nyugdíjazását, mert lassú és megviselt volt már. szerintem 5-6 éve sem volt már korszerű. de nehezen szántam magam a váltásra. ám múlt héten a dilemma megoldódott, mivel szegény látszólag kilehelte a lelkét.

azon túl, hogy pont akkor kellett volna egy csomó mindenhez a gép, még a rajta lévő adatok és fényképek is odalettek. na ez utóbbi volt a legnagyobb csapás talán. főként, mert a legutóbbi sörözésünk képei is ott figyeltek. de! nem a vinyó mondta fel a szolgálatot, így aztán sikeresen túlélték a balesetet.

a sörtúra amúgy nagyon jó volt. pilisvörösvárra kellett érte elbiciklizni. ez önmagában nem olyan megerőltető, de mi tudtunk egy remek utat a hegyeken keresztül. eleinte remek ötletnek tűnt, de mikor a vállunkon cipeltük felfelé a bringát, akkor már felmerült, hogy talán ennél könnyebben is lehetne malátaléhez jutni.

mikor aztán süvített lefelé a fülünkbe a szél, már nem is volt annyira kellemetlen. hát még, mikor a rotburger (látványsöröző!) nemrég főzött és frissen csapolt szűretlen malátasöre lehűtötte a torkomat, akkor kimondottan jól esett a bringázás!

jönnek majd a képek is!

ha már itthon esz a penész, akkor legalább elfoglalom magam. rendeltem a mikrosat-tól villanj körtéket, mert az nem járja, hogy még nincs ilyenem. ezzel kész is a stúió! haha! na azért ez nem így van, de milyen jó is lenne. valójában ez inkább csak játszadozni jó, mert sok mindent nem tud, amit kellene, de mivel agy valószínűséggel nem a panelban fogom berendezni a házi fotóstúdiómat és nem is nyertem meg a lottóötöst, a legolcsóbb, használható megoldást választottam, hogy kipróbálhassam, mire megyek valami ilyesmivel.

sajnos vannak olyan apró hibái, amit nem tudok orvosolni, mint például azt, hogy vezeték nélkül csak akkor villan helyesen, ha a gépet időzítve, tükörfelcsapásos módban sütöm el. kissé értetlenül állok ez előtt, de túlteszem magam ezen. kell valami vezetékes rendszert kiépíteni és máris minden szuper lesz (remélem). van enek pár ezer forintos kivitele is, de akkor inkább keresek valamit, amivel a rendszervakut is le tudom venni a gépről.

azért így is elszórakoztam már több órát a cuccal. rájöttem, mire ezt ki tudom rendesen használni, addigra megnyerem a lottóötöst és vehetek profibb cuccot!

és mit fényképezzek vele, ha nem a szintén újonnan vásárolt órámat. sokba van ez a betegség nekem!

már tévéundorom van. nem sok mindent lehet ugyanis csinálni úgy, hogy még a hátamra is vigyázzak. szóval marad a semmittevés. már dolgozni akartam menni, de azért ennyire nem vészes a helyzet, meg ráadásul állandóan orvosnál kell lennem. vissza-visszarendelgetnek. na nem azért, mert bármit is csinálnának velem, beleértve akár a vizsgálatot is, csak szeretik, ha ott vagyok. biztos a sármom, vagy mittudom én.

na azért a hétvégén (akkor nem érnek rá az orvosok) lehuppantam a balatonra. három csajjal kellett töltenem a hétvégét szabadifürdőn. jajj én szegény :) hazafelé pedig rá kellett jönnöm, hogy a máv percről percre képes szarabb szolgáltatást nyújtani. már az első osztály is kimondottan szar. máshol pedig nincs semmi hely. ablakot nem lehet nyitni, viszont a légkondi nem üzemel.

hajrá máv!

mindamellett, hogy terveim szerint megjelenek szombaton a balatonon, nem fenékig tejfel az élet. még a mút hét közepén történt, hogy kicsit, mintha elfeküdtem volna a nyakam. majd elmúlik, gondoltam én, de csak nem. sőt! szombat reggel már az is gondot okozott, hogy kikeljek az ágyból. de aztán némi gyúrás után javult a helyzet. gondoltoam, most aztán már csak idő kérdése és minden a legnagyobb rendben lesz. hát szinte így tötént. nem bírtam tovább, csütörtökön megküzdöttem a magyar egészségüggyel.

nem szeretném részletezni, mivel jár, hogy az ember nyakáról/hátáról megállapítsák, hogy nem mozog rendesen, teszek inkább ide egy képet csongrádi kiruccanásunkról, ami elmond mindent, mire is gondoltam, mikor arra kellett volna, hogy most úgy megleszek gyógyítva, hogy csak na! lényeg, hogy még szolíd három hétig szúrkál a sátán kedves dokibácsi.

azért, ha nem romlik az állapotom, én bizoy szombaton reggel leruccanok a magyar tenger partjára és egészen vasárnap estig ott is fogom áztatni az áztatni valót.

ennek a posztnak már meg kellett volna jelennie, de ha az első lazac után megjelenik, akkor nagy a labukás veszélye. így a második utánra időzítettem, cserébe képek is lesznek benne, ami sokkal jobb, mintha nem lennének!

tök állat, hogy már megtöltöttem pár sort, pedig még semmit nem írtam. politikusi erények ezek! (szmájli helye) szóval a lényegre térve. szeretem a halakat. a lazacot például különösképpen. ám még sosem készítettem. most azonban megvolt az elhatározás, és az elhatározást tett, mi több, tettek követték!

nagyban elősegítette az elhatározást, hogy nikim születésnapos lett kedden. hétfőn bevásárlás és próba. mert azért az ember nem csap csak úgy bele a lazacba. főként, ha lusta, hogy kutasson azután, hogy miként készül a lazac. (tudom, lazacmama és lazacpapa...) szóval hétfőn egy kisebb adagból elkészült az első vacsora. simán vajon, sóval, borssal, citrommal. mellé paprikakrém és cukkínitallérok.

jó lett, mondtam is magamnak, hogy a mai vacsorára 10 pontot adnék! a jó vacsi mellé a társaság is remek volt. egyedül voltam! nos, másnap ezen felbuzdulva már kicsit messzebbre mentem. a lazac szinte ugyanaz, de spenótos palacsintán és fehérboros gombamártással készült a táplálék. azon túl, hogy megmaradtunk, immár nem csak magamnak dícsértem a főzőtudományomat, hanem az ünnepelt is elégedett volt. legalábbis ezt mondta. aztán ezt később is mondta, de annak a részleteit most nem írnám le...

de most legalább meg tudom magyarázni! mármint a távollét okát! tánctábor volt. azon kívül tehát, hogy véget ért a vébé még táncoltam is nem keveset.

évekig jó volt a tábor minden tekintetben, aztán ellaposodott. a társaság sem volt már ugyanaz. aztán most, amikor arra számítottam, nem lesz annyira jó (bár a társaság - számomra - adott volt), akkor jó lett. kimondottan fáradtan jöttem haza. ez persze nem azt jelenti, hogy a tánc-szakma csúcsa volt a tábor, de legalább nem tespedés és hízókúra.

legalábbis nekem nem. volt, aki pont erre utazott. húzzuk ki magunkat a meló alól, kevés mozgás, sok lustulás és zabálás. na mondjuk nekem édesmindegy, ki mire költi a pénzét (vagy anyu-apu pénzét), de minimum furcsa.

viszont a hangulat órási volt. igaz, nem nőtt a népszerűségi indexem, de most mondhatnám, én így szórakozok. tuti van valami beteg hajlamom, hogy már-már feldob, ha közutálat tárgya vagyok. jó ez egy kicsit talán túlzás, de van az úgy, hogy bosszant az emberi hülyeség és ennek hangot is adok. nem kell érte szeretni. akik meg mégis, azok meg pont ezért.

kicsit a játékvezetésre és az ellenőrzésre hasonlít ez. mondhatni kíméletlen vagyok ott is. de szerintem ezt csak így érdemes csinálni. ahogy tanult exem mondaná én vagyok a "főgeci". kedves szokás tőle, hogy még most is becézget.

itt ugyan szinte csak magamnak írogatok, mert baromira nem olvassa senkise a blogom, de majd egyszer talán ismét lesznek olvasók. persze, ha teszek érte. na de legalább én is emlékezni fogok, ha más nem is. (mennyire értelmetlen bevezető volt ez atya ég!!!) szóval most kivételesen nem az allwhites-on blogolok a vébéről, hanem itt.

kedvenc vesszőparipám a játékvezetés. mégiscsak ez az a része a focinak (is), amihez a leginkább értek. nem az a bajom, hogy hibáznak a sporik és tévednek egyszer-kétszer, hanem az, hogy nem olyan hibákat követnek el, ami úgymond benne van. nagyon jól ismerem a szituációt, mikor rajtad játékvezetőn kívül mindenki tudja mi történt. azokra a buktatásokra, könyöklésekre, ütésekre gondolok itt, amiket egyszerűen nem lehet észrevenni, mert annyi más hülyeségre kell figyelni. ilyenek a kezezések is. azokkal tényleg be lehet fürdeni úgy, hogy tényleg csak te nem látod játékvezetőként.

de az angolok gólját tutira látni lehet onnan, ahol a partjelző állt. ez nem az az eset, mikor félpályáról ráemelik és mindenki - akinek látni kellene - olyan helyen áll, hogy egyszerűen esélytelen. az asszisztens abszolút jó helyen állt, onnan ez tisztán látható. és bizony illik is követni a labdát ilyenkor.

az argentín lesgólt is lehetetlen nem észrevenni. senki nem volt a védők közül a kapuhoz közelebb, nemhogy ketten!

és ma meg ez a nisimura. össze-vissza fújkált. nem voltak nagy hibái, csak úgy tűnt, szereptévesztésben van. a vb negyeddöntő - kedves nisimura sporttárs - nem a játékvezetőről szól. csitítgatni, beszélgetni akkor kell, ha ezt a meccs igényli, és akkor ezzel meg is kell fogni a meccset. ellenkező esetben ez lesz belőle. feleslegesen odébbrakatott és visszarendelt szabadrúgások és bedobások, míg a hajrában már pattogó labdából rúgott ki a brazil kapus. akkor legyünk már következetesek! ráadásul senki nem vette komolyan. vagy lapok, vagy beszélgetés, vagy valami, de stílusosan és következetesen.

meg merem kockáztatni, a kiállítás a spori lelkén szárad. egyáltalán nem presszionálta a csapatokat a folyamatos játékra. ráadásul ez neki nem is annyira testhezálló, mint mondjuk webbnek.

ettől függetlenül a brazilok maguk miatt estek ki, szép volt oranje!

mindjárt az első, bevezetés nélkül. azt írják itt, hogy megint, vagy tovább melegszik az idő úgy általában magyarországon. mármint éves szinten. meg, hogy kevesebb lesz a csapadék. na ezeket mondják legalább egy évtizede. erre évek óta nincs egy tisztességes nyár, rendszeresen elönt az ár, és idén télen hetekig tartó farkasordító hideg volt. szóval baromság

második nyavajgásom, hogy kollégáim (beosztottjaim) szereztek egy rádiót a műhelybe. azóta napi 8 óra sztár fm bombázza az agyamat. halál!!!

végül a harmadik, hogy a játékvezetés gyengusz a vébén. kassaiék a legjobbak, de nem fognak döntőt vezetni, mert ez politika.

kezdtem a koromnak megfelelő magyar átlagférfi külsőt fevenni az utóbbi időben, miután a megfelelő mozgásformák mellett az étkezésem a szénbányászokét utánozta. na de kérem ennek vége. az elmúlt pár napban annyit mozogtam, ami több energiát égetett, mint a vértesi erőmű éves termelése.

múlt csütörtökön a római part közelében siekrült egy focit összehozni, mintegy 3500 szúnyog társaságában. pénteken még tánc volt, ami egész aktívra sikerült. így szombat hajnalban már-már bemelegítve érkeztem telkibe. ott az mlsz csudiszuper létesítményében strandfociztunk. lelkes, de annál ügyetlenebb csapatunk nem alkotott maradandót. legalábbis a futballban. mert az egy főre eső alkoholfogyasztásunk a délelőtti időpont ellenére is egy harmadik világ beli ország GDP-ét emésztette fel. természetesen nem ottani árakon. mert ugyan a sör/rövid árakat nem kérdeztem, de egy kávét elfogyasztottam, aminek árából mindjárt gyorsabban nőtt a műfű is (presszó: 440 HUF!)

vasárnap már csak egy pár kilóméter bringázás jutott, hogy a rómain virtuális sportolhassak (vb kivetítőn). na meg a bosszankodás a pocsék játékvezetés miatt. ezért aztán az esti meccset is balu barátommal néztük barátnőjénél. balu palacsintát is csinált. életében először, ami mókás volt, de fogyasztható.

tegnap aztán ismét bringa->római->foci. a szúnyogok száma a múlt heti írtásnak köszönhetően csak másfélszeresére nőtt. remek érzés volt. de ismét kihajtottam magam. érzem is, hogy a lábaim kezdenek elfáradni. ezért ma egy hirtelen ötlettől vezérelve bringával jöttem dolgozni. feljthetetlen élmény reggel 5-től letekerni egy huszast a városban. sebaj, majd hazafelé, negyven fokban! 

mármint én. ha éppen adódik egy kis időm blogolni, akkor az allwhites-t írom. igaz, a múlthéten arra se jutott olyan nagyon sok. kedden még a budapest bajnoki díjkiosztón fújtam a sípot, csütörtökön pedig már a teherautót pakoltam a zánkai utánpótlás- és egyetemi döntő strandröpi tornája alkalmából.

idén is ez az egyetlen valamire való strandröpi, amin részt vesz lelkes stábunk. magyar bajnokság nincs. az mrsz kitűnő (ex)vezetése remekül leszervezte, hogy ne legyen. az utánpótlás és a mefob "saját" kézben van. értem ez alatt azt a társaságot, aki annak idején a niveás röpiket szervezte. és bár egész hétvégére elviselhetetlen idt jósoltak, szerencsénkre a nagyrésze lemehetett az eseménynek. pénteken csak egyszer esett. igaz a tíz perc eső két órányi lapátolást tett szükségessé. nem hiába ersebb nálunk a természet no! szombaton esőmentesen megúsztuk. és csak a vasárnapi tornát mosta el az égi áldás. igaz azt alaposan. sikerült is megfáznom elég tisztességesen.

bár a társaság és a hangulat hiányzik majd, azért cserébe a "hátrahagyottakkal" többet tudok foglalkozni és az kimondottan üdítő élmény lesz!

nos, most az van, hogy ma eldől a brsz férfi első osztályú bajnoksága. lejátszottak 131 meccset, és két esélyes maradt a bajnoki cím. erre lehet mondani, hogy kiélezett bajnoki hajrá.

igaz, az OSC csak akkor előzheti a MAFC-Vásárhelyit, ha totális győzelmet arat felette, de így is ritka dolog az ilyen szoros befutó egy 12 csapatos bajnokságban. Persze nem olimpiai bajnoki címről dönt a meccs, de be kell látni, hogy a résztvevőknek EZ AZ OLIMPIAI DÖNTŐ arról nem is beszélve, hogy magyar viszonylatban mondhatjuk, hogy a második vonal. az NB2 szintje fölöttinek nevezhetjük a BRSZ élvonalát.

és nekem is fontos meccs lesz. lévén, nekem jutott a megtisztelő, ám rendkívül nehéz feladat, hogy kordában tartsam az eseményeket. drámaian és komolyan hangzik, de lássuk be, nekem sem minden nap adatik meg, hogy csapatok éves munkájának "i" betűjére felteendő pont elhelyezésében vegyek részt. gyanítom este tíz-fél tizenegy magasságában, "csak" az egyik csapat fog szeretni, de ez ellen nehéz bármit is tenni.

nem marad más, mint lehetőség szerint keveset hibázni, és az indulatokat időben megfékezni!

ha éppen nem az dolgozom, röpimeccset vezetek, vagy az allwhites blogot írom (abban többet kellene melózni, lelkifurkám van), akkor fotózok rendületlnül. bringáról, mert ez így két hobbi egyszerre. és mivel árvíz van, ezért a téma az utcán hever. sajnos és szó szerint. a napokban lőttem is pár képet a rómain és újpesten.

élőben ezek kicsit durvább dolgok, mint a tévében. pedig itt még nem is olyan vészes a helyzet. ráadásul, mi még el is viccelődgetünk a töltésen, meg játszuk a katasztrófatúristát.

közben máté és vera párosát rábeszéltem, hogy ha már éppen új-zélandra költöznk, akkor "legyenek az allwhites külsősei". és mivel a búcsúparty a margit szigeten volt, így külön idő arra se ment, hogy odamenjk, mert a sportvarázson úgyis volt dolgom. arról is vannk képek, de az másik poszt lesz...

FELHÍVÁS...

Drága Bloggerek! A 1749-es telefonszám felhívásával egyszeri 200 forintnyi pénzadomány juttatható el az ár- és belvízkárosultakhoz. Ha segíteni szeretnél, akkor hívd ezt a számot és tedd ki a blogodba ezt a felhívást.

munkahelyemen akkora zavar van, amit még a legnagyobb elvtársak se láttak. ennek kapcsán tegnap nem is voltam bent. helyette anyavállalatunkat a dunaújvárosi vasművet látogathattam meg. valójában szükségtlenül akkreditáltak pentelére, de mivel ez késbbi keléssel, nulla munkával és korai hazaérkezéssel járt, nagy duzzogva elvállaltam.

népliget-busz-újváros-séta-vasmű. nos mélán nevezhetjük a letűnt cocializmus utolsó bástyájának a céget. megjelenése szervezettsége, stb mind-mind ezt mutatja. nem politizálni akarok, mégcsak rossz véleményem sincs, hisz a környéken éhen halna mindenki, ha lehúznák a rolót, de erős csinibaba fílinget árasztott az egész hely.

az külön dobott a dolgon, hogy oda-vissza bőrig áztam. ellenben csináltam pár fényképet, amit alkalmasint feldobok ide és/vagy az indafotóra. ám időm az most kevés. tegnap ablakcsere, vmikor tapétázás. közben pedig az allwhites blog. azt is tessenek olvasni!

és akarok egy új-zéland mezt! most!!

hogy sokoldalú vagyok azt eddig is tudtam! (HAHAHAH) na komolyan, eddig is szerettem beleütni mindenbe az orromat, így most újból sikerül(t) valamivel eljönni. törpénetesen a zindexnek vannak ezek a frankó kis szurkerblogjai a vébére. szám szerint 32 db. talán nem véletlen, hogy pontosan ennyi csapat indul a tornán. nos a múlt hét végén meghirdetésre került pár "maradék" ország. ezek között új-zéland. lecsaptam rá. végül harmadmagammal meg is nyertük. mától tehát kövesse mindenki új-zéland vébé-életét az allwhites blogon!

hajrá kiwik!

napok óta le akartam írni, mi volt a hétvégén, de sosem maradt erőm blogolni. tegnap dolgom volt, erről majd egyszer talán. meg meccset is vezettem. kedden tánc, ahol rám várt a feladat, hogy a semmiből koreográfiát teremtsek. mondjuk a fele megvan. a kisebbik fele.

na de hétfőn! az volt a remek nap a kerékpározásra. éppen a vihar előtt sikerült hazaérni, vagyis az időzítés tökéletes volt. a táv nem volt eget rengetően nagy. csak a szemben lévő hegyre tekertem át. összekötő-óbuda-testvérhegy-hármashatárhegy. ezúttal az erdőben fel, és az aszfalton le.

még mindig jó oda felmenni. jó megnézni a házunkat. persze nem felismerhető, de azért jó. bezzeg az ablakból könnyebb a hegyet kiszúrni! ebből fakad, hogy túl kicsi lakásban vegetálunk. erről jut eszembe, hogy arrafelé van pár csinosabb sufni.

ha már felmentem, vittem fényképezőt is, így lehet a különböző hobbikat összekötni. majdnem hobbitokat írtam, de az nem nagyon illett volna ide.