de most legalább meg tudom magyarázni! mármint a távollét okát! tánctábor volt. azon kívül tehát, hogy véget ért a vébé még táncoltam is nem keveset.
évekig jó volt a tábor minden tekintetben, aztán ellaposodott. a társaság sem volt már ugyanaz. aztán most, amikor arra számítottam, nem lesz annyira jó (bár a társaság - számomra - adott volt), akkor jó lett. kimondottan fáradtan jöttem haza. ez persze nem azt jelenti, hogy a tánc-szakma csúcsa volt a tábor, de legalább nem tespedés és hízókúra.
legalábbis nekem nem. volt, aki pont erre utazott. húzzuk ki magunkat a meló alól, kevés mozgás, sok lustulás és zabálás. na mondjuk nekem édesmindegy, ki mire költi a pénzét (vagy anyu-apu pénzét), de minimum furcsa.
viszont a hangulat órási volt. igaz, nem nőtt a népszerűségi indexem, de most mondhatnám, én így szórakozok. tuti van valami beteg hajlamom, hogy már-már feldob, ha közutálat tárgya vagyok. jó ez egy kicsit talán túlzás, de van az úgy, hogy bosszant az emberi hülyeség és ennek hangot is adok. nem kell érte szeretni. akik meg mégis, azok meg pont ezért.
kicsit a játékvezetésre és az ellenőrzésre hasonlít ez. mondhatni kíméletlen vagyok ott is. de szerintem ezt csak így érdemes csinálni. ahogy tanult exem mondaná én vagyok a "főgeci". kedves szokás tőle, hogy még most is becézget.