nagyon úgy fest, hogy egyelőre nem vomultatják vissza a mezem és a röplabda halhatatlanok közé sem választanak be az elkövetkezendő napokban, de túl vagyok életem első terem röplabda tornáján. és csilim szerint nem is voltam nagyon ügyetlen. az eredményességünkről inkább nem tennék említést, mert az azért hagy némi (?) kívánnivalót maga után. de a lényeg, hogy jól éreztük magunkat. a szombat esti buli is jól sikerült. a csapatunk is jól összecsiszolódott. köszönet mindenkinek. külön köszönet tamás szüleinek a szállásért és a vacsiért. a vacsiért, amely külön posztot érne meg. csak annyit említenék, hogy négy fogás volt és a főétel három féle opciót tartalmazott, legalább ennyi féle körettel.

az esti buliban többek utáltak is emiatt. lévén, ők a kollégiumi kosztot fogyasztották. és ha már kolesz. na ott volt a buli. sikerült reggelig kitartanunk. ebből egyenesen következik, hogy nem voltunk túlzottan fittek. de ennek ellenére talán a legjobb meccsünket hoztuk. velünk együtt mások sem voltak túl fittek. olyannyira, hogy egyik kedves lányismerősünknek sikerült is tetemes mennyiségű kisrókát világra hoznia. éppen a hátam mögött a kocsiban. vidám pillanatok voltak. de tuti, hogy a röplabda társadalmat ezentúl nem csak arogáns, önérztetes és igazságtalan játékvezetőként boldogítom!