elsősorban is megfékeztem az idegenek támadását. legalábbis az elméletem szerint. történt, hogy még a hét elején csilim, épp túl az előző betegségéen, este mikor én már félálomban voltam, jelezte, hogy picit nem jó a gyomra. elsőre nem érzékeltem a veszélyt, mert ugye előtte lévő nap volt az a bizonyos superbowl night, minek után éppen erős alvásdeficitem volt. szóval mire visszakérdeztem, mennyire komoly a baj, már visszafelé jött a mellékhelyiségből. nem tűnt túl jónak a dolog, mert az input és output nyílás egy és ugyanaz volt. ezzel az állapottal elvolt úgy hajnali egy, fél kettőig, ekkor aztán ügyelelt lett a dologból, ahol megmondták a frankót, vírusos gyomorbigyó. remek. én reggel egész frissen mentem így dolgozni, de ez nem volt különösebben negy probléma. aztán másnap semmi említésre méltó. ő lábadozott, én dolgoztam, táncoltam, stb. majd jött a szerda. még a nap lement rendesen, de estére engem s elért a kór!

rég volt olyan rossz a gyomrom, mint akkor, ráadásul a láz is felütötte a fejét. mondjuk bennem maradt minden, amit bevittem, de ez talán csak annak köszönhető, hogy hatévesen már kipróbáltam, milyen hányni, és tudom, hogy nem jó, tehát azóta nem gyakorlom ezt a tevékenységet. szóval láz és állandó szomjúság. ekkor jöttem rá, hogy ez az idegenek műve. mert már a világok harcában a jó tomkrúz rájött, hogy ezek csak a víztől rosálnak be. így nem volt nehéz egy borg szuperhősnek (én) kitalálni, hogy az ő művük az egész. felitatják velünk a vízkészletet, majd támadnak. hát rába..., mert ugyan csütörtök hajnalig valóban nem voltam túl fitt, majdnem elmentem dolgozni is. csilim lebeszélt róla. délután aztán egy orvos is megállapította, amit én már tudtam, és ma reggelre már jól is lettem. úgy néz ki, a gonosz idegeneknek valami komolyabbal kell próbálkozniuk.