már tévéundorom van. nem sok mindent lehet ugyanis csinálni úgy, hogy még a hátamra is vigyázzak. szóval marad a semmittevés. már dolgozni akartam menni, de azért ennyire nem vészes a helyzet, meg ráadásul állandóan orvosnál kell lennem. vissza-visszarendelgetnek. na nem azért, mert bármit is csinálnának velem, beleértve akár a vizsgálatot is, csak szeretik, ha ott vagyok. biztos a sármom, vagy mittudom én.

na azért a hétvégén (akkor nem érnek rá az orvosok) lehuppantam a balatonra. három csajjal kellett töltenem a hétvégét szabadifürdőn. jajj én szegény :) hazafelé pedig rá kellett jönnöm, hogy a máv percről percre képes szarabb szolgáltatást nyújtani. már az első osztály is kimondottan szar. máshol pedig nincs semmi hely. ablakot nem lehet nyitni, viszont a légkondi nem üzemel.

hajrá máv!