tegnap előtt este, nem sokkal karácsony után, megajándékoztuk egymást egy idegennel. szép dolog ez, de nem egészen értettem. történt, hogy ellátogattunk a morrison's 2 nevű kultúrális intézménybe. midegy is, hogy miért és kivel, nem nagyon számít történetünk szempontjából. lényeg, hogy roptuk a tömegben, mígnem megszomjaztunk. elmentem hát a pulthoz, hogy frissen csapolt malátaszörpöt vásároljak magamnak és kedves barátomnak. két korsóval a tömeg felett lavírozva próbáltam visszaverekedni magam a kiindulási pontra, mikor szembe jött egy lány. felpillantott. felismerte a sört. felnyúlt, lehúzta a kezemmel együtt és jó nagyot húzott belőle.
most jönne az a rész, hogy aztán se puszi, se pá továbbállt. de nem így volt. elengedte a poharat, hozzámhajolt és belecsókolt a nyakamba. nem ilyen futó puszi. éreztem a nyelvét végigszaladni a nyakamon. épp mondtam volna, hogy akkor egészségedre, mikor felfigyeltem rá, hogy távolabbi keze egy másik kézbe fonódva folytatódik. a (feltehetően) barátja kezébe. a fiatalember ezt a mutatványt végig is nézte, mejd továbbálltak. boldog karácsonyt nekik!
