sok-sok rohanás. ezek mennek mostanában. a köztes időkben kellen egy csomó mindenre időt szakítani, de akkor már tényleg állandóan lenne valami és bizony az már sok. tegnap például a legzűrösebb társaságnál voltam próbán. ott még az sem biztos, ami már megtörtént, szóval nem egyszerű felkészíteni őket a szalagavatóra. de nem kilátástalan a helyzet. ma viszont talán a legegyszerűbb csapatnál voltam. huszonegynéhány fiú fog erősen félreérthető (vagy éppen nem félreérthető?) mozdulatokat tenni az aqua nevű legendás banda barbie girl című zenei eposzára.

ez az a zene, amit akkor sem szeretnék meghallgatni, ha a rádióban szól. sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd egy órán belül húsz, huszonöt alkalommal hallgatom meg. hát ez is utólért.

most éppen az arsenal - wigan ligakupa összecsapás második félidejét nézem, miközben a poszt születik. előtte még megtekintettem aktuális kedvenc videómat csili blogján. ez a mambo italiano ezekkel a figurákkal megunhatatlan. és most azon gondolkodom, hogy igyak-e egy sört a meccshez.

ez amúgy érdekes dolog. régen azt gondoltam, ez teljesen értelmetlen, hogy az emberek isznak otthon. (igaz ez még akkor volt, mikor a sört nem nagyon szerettem, ami már önmagában is megmosolyogtató!) aztán volt, hogy valamelyik haverommal néztünk meccset. ezek olyan kreált tásasági események voltak, mert volt, hogy olyan valakivel ültünk a tíví elé, akivel mellesleg az egész napot töltöttem. ma meg már természetes, hogy ha meccset nézek, akkor kéne inni egy sört is. vagy felőnttem, vagy alkoholistává váltam. a kis fehér egerek azt mondogatják, hogy az előbbi!