munkaidőm lejárta felé elkezdtem feltenni pár képet a multkori nyaralásunkról a netre, mondván így majd ide a blogba is tudok illeszteni. nem sokat vacakoltam, semmi levagdosás, meg ilyesmi, ahogy elkészültek úgy mennek fel. csak éppen nagyon lassan. ezért két út előtt állok.
egy: megvárom, míg csigatempóban felvánszorognak a képek vagy...
kettő: nem írom meg a beszámolót, csak otthon.
utóbbit választom. viszont, ha már itt járok, akkor az időkereket darabjaira törve és össze-vissza rendezve elmesélem a nyaralás utáni legnagyobb eseményt, úgy dióhéjban. szombaton legénybúcsúban voltam!
legénybúcsú pedig csilim bátyjának esküvője kapcsán tartatott. nyilván ezzel együtt egy leánybúcsú is volt, de aról értelemszerűen nem számolok be. egyrészt földrajzi akadálya volt, hogy ott is jelen legyek, másrészt végül mégsem én lettem a meglepetés. persze csak az ismeretség és elfoglaltságom okán, hisz' amúgy baromi jó pasi vagyok! :D
szóval hazatérvén szombat reggel a nyaralásból maradt néhány óránk, hogy elkészüljünk, meg eleget tegyünk némi kötelezettségnek. hamar el is röppent az idő, és máris azon vettük észre magunkat, hogy indulni kell. a jányok siófoknak vették az irányt, mi pedig egyenesen pozsonyba ruccantunk ki. eleinte kissé bizarr volt az ötlet, mondván itthon éppúgy be lehet rúgni, mint ott, de utólag azt kell mondanom megérte. a társaság elég vegyes volt, az érintetten kívül senki nem ismert túl sok mindenkit, de ez legfeljebb az első percekben okozott problémát, mert az, hogy baromi jó fejek vagyunk, valamint a közös érdeklődés az alkohol tartalmú italok után hamar régi pajtásokká formálta tizennégyünket. a program nem volt túl változatos, de annál önfeledtebb. kezdésként városnézésnek veselkedtünk neki, de a második kocsmánál már akkora volt a csábítás, hogy nem is láttunk többet pozsonyból. estére pedig már foglalt asztalunk volt az 1. számú szlovák kocsmában, amely pozsony legnagyobb ilyen műintézménye. mint ilyen 700 (!) fő befogadására képes és a város szívében van. nem mellesleg pedig alkalmi otthonunktól 1 percre gyalogosan. e helyütt meglepő módon sörözéssel és egyéb alkoholok fogyasztásával folytatódott a parti, valamint némi vacsora is került a bendőnkbe. mivel azonban a műintézmény bezért éjfélkor, tovább kellett állnunk. a spakrks nevű felkapott diszkóba sikerült betérnünk és tovább inni-táncolni egészen a reggel fél ötös zárásig. ekkor valami titokzatos módon hármo kresz táblával a kezünkben tértünk szállásunkra, ám ezeket galád módon reggelre eltulajdonították a szálloda portájáról. (milyen emberek vannak!!!) rövid, ám tartalmas alvást követően még megfigyeltük, ahogy a kemény-legények megszerzik saját és a hon harmadik aranyát, majd hazafelé vettük az utat. persze egyszer meg kellett állnunk enni, mert néha arra is van ám igény.
máté sok boldogságot!!!
ui.:pozsony jó város. közel van, a belváros nem csúnya, a sörözők jók és olcsók. és ráadásul pár óra autóval/vonattal.
továbbá az ég világon senki, de senki nem akart minket bucira verni magyar mivoltunk miatt. ellenkezőleg, mindenki kedves, normális, készséges volt.
