két dologban szerintem a világ fölé növünk. az egyik a népszavazósdi. talán inkább ezzel kellene szerepelnünk a világban a nemzeti vágta helyett. sokkal hamarabb alakultak ki erős hagyományai, és lassan úgy érzem, ez mindig is a miénk volt, mint a spanyoloknak a pamplonai bikafuttatás. a másik a bulvár. nálunk mindenek felett áll a bulvársajtó. állítom, ha egy magyar egyszerre kapna oscar-, nobel- és grammy-díjat, akkor sem lenne olyan fontos a tette, mint az, kivelmikormit csinált állítólagos nagy titokban, ami hűdeizgi. éppen ezért javaslom, írjunk ki népszavazást. akarja-e Ön, hogy 2009. január 1-jétől a Magyar Köztársaság hivatalos neve Bulváriai Szabad Köztársaság legyen, államformája pedig reallity-köztársaság? onnan jutott eszembe mindez, hogy felmentem* a telesport.hu oldalra. hangsúlyoznám a "sport" kifejezést az oldal nevében. ott vannak hírek, amelyekből van toplista is. ez áll az első helyen: "problémás a vécézés éjjel innsbruckban." hát ez baromira sporthír. akkora sportértéke van, hogy valóban a toplista élén a helye. az index.hu-n pedig vlami olyasmi van, hogy hajdú "óriásibeképzeltidiótapapucs" péter hajléktalan-valóságsót forgat, de igazából más is ezért lopta az ötletet. vagy róla lopták. részleteket nem tudok, csak a címet olvastam, de nem is érdekel. hajdúpé sem. minek ilyen. már eleve a valóságsó sem kell, de miért hajléktalan? ettől kevesebb lesz belőlük? (legfeljebb eggyel, aki nyer, de amúgy meg mindegy, mert megrendezett és amatőr színészek alakítják a szereplőket.)
az a jó, ha döntéshelyzetben a választási lehetőségeinket kettőre csökkentjük. sokkal könnyebb meghozni a döntést ugyanis. három lehetőség esetén mindig valamiféle relatív jobb, nem jobb helyzet áll elő és akkor hosszas hezitálás után hajlamosak vagyunk a kudarckerülő magatartásformát felvenni a sikerorientált helyett. úgyhogy legyen kettő. lehetőleg az is igen/nem típusú lehetőség. ez most azért fontos (igazából nem fontos, csak leírom), mert reggel óta így üzemelek. energiatakarékos módon. kezdődött azzal, hogy reggel megcsörrent a telefonom. az ébresztő funkció. kis idő multán ott tartottam, hogy fel kellett kelni. első döntés, várjak-e még egy szundi szakaszt (7 perc), vagy azonnal felkeljek. érvek és ellenérvek voltak rendesen, hogy csak egy párat említsek, az ágyban mellettem édesen félálomban nyúlt felém drága csilim hívogató karja, hogy még egy picit... ráadásul a hívószónak engedtem is és annyira jó volt, hogy kritikus közelségbe került a nemkelekfel döntés. szemben az ellenérv az egzisztencia. primitív ösztönlényként a NEM választ adtam a még egy szundi? kérdésre. munkahelyemre érve a következő kérdés az volt, dolgozzak-e ma. hamar megszületett a NEM válasz. majd az imitáljam-e, hogy dolgozom kérdésre kellett volna válaszolni. mivel a hétórás értekezleten való nem megjelenés büntetési tétele azonnali üvöltözés, felmentem, és a kérdést későbbre halasztottam. mindennek az oka, hogy tegnap:
- 12 órát dolgoztam
- keményen
- 4 órát aludtam
- 0 db európa-bajnoki mérkőzést láttam
- szar idő volt
és itt kapcsolódunk az első bekezdéshez, mert így kerültem a telesport.hu-ra. most majd azt fogom eldönteni, hogy megnézzem-e a meccseket, amiről lemaradtam. ezzel persze garantáltan nem tudom mímelni a munkát, és gyaníthatóan megdícsérnek majd érte. ha... ha észreveszik. nem fogják!
mindenekelőtt elmegyek reggelizni. jó étvágyat!
********
*felmentem: valójában nem mentem fel a netre, csak beírtam a címet a böngészőbe, ez egy nagyon rossz kifejezés, de sajnos így terjedt el!
