ma reggel a szokásos rutinnal vágtam neki a munkábamenetnek. a mindig késő első busz (vajon miért késik?) utasai között voltam, hogy az 5:01-es metróra felszálljak. elvileg a busz is ekkorra érne oda, ami eleve hülyeség az átszállás szempontjából, de mint említettem késik is. szóval a következő metróval megyek. illetve mennék, ha járna. de egy piciny A4-es papíron, nehezen kivehető kézírás tájékoztat, hogy lassan a testtel, metro az nuku, majd a deákon. pótló a 20-as megállóban. a 20-as szögletesen bekeretezve, gyanútlan utazó arra gondolhatna, tán a piros, de nem, mert az nem erre jár. szóval fel. ott áll is két metrópótló, de az egyik természetesen zárt ajtókkal, a másikon tömeg. ez mondjuk nem lep meg, mert a metró is tele szokott lenni, és annyi ember egy buszra nem igen fér fel. még, ha csuklós, akkor sem! (a busz csuklós, nem az ember!)
felpréseltem magam és mivel az ajtónál álltam, voltam olyan szerencsés, hogy hallotttam, amint a vezető megkérdi kollégájától, hogy ugyan merre is kellene menni? nem egészen értem, miért ilyen megerőltető ez. az rendben, hogy nem tudhatja minden beugró sofőr a pótló utvonalát, meg a megállókat, de lehetett volna nyomtatni/fénymásolni 20 db térképet és a helyzet meg van oldva. elindulunk. első megálló: újpest városkapu. 6 perc az út, tehát már itt tudtam, hogy ma nem érek be időben. váci útról balra be, majd parkolón át és visszafordulni, közben a megálló. aztán visszafordulás után újra a megálló, majd ki a vácira ismét (lámpás kereszteződésen persze) és újra megálló. még mindig a városkapu. immár tíz perce bolyongunk egy helyben. persze az utasok az utolsó helyen voltak, és készültek lincselni, mert nem akartunk megállni. végül megálltunk és az ajtók is nyíltak, csak éppen hely nem volt. elégedetlen utazók közlik, hogy "erre SE férünk fel!". na ez remek, még jó, hogy én fent vagyok. eldöcögönk az árpád hídig, ahol ismét kettő a megállók száma, ráadásul egy teljes fordulat közbeiktatásával. próbálom kalkulálni, mennyit kések, hogy szólhassak, de reménytelen. az emberek egy része lázad, hogy néha tán a megállókat be kellene mondani. de nem! minek? lehel téren a változatosság kedvéért kettőször állunk meg. a másodiknál legalább leszáll két néni, akik azt hitték, már a nyugatiban vagyunk. nem baj, több a hely. jön az igazi nyugati, ahol persze megint felüljáró, tehát körbe-körbe forgolódás és két megállás. végül röpke fél óra csúszással a deákra érünk. megálló tán több is, de míg eddig mindig a lejáró tövében álltunk meg, most nem. illetve igen, a wc lejárónál.
kissé megnehezíti ez a leszállást, de azért megoldom. végül beértem. na nem időben, de bent vagyok. felmerült, hogy vajon miért nem lehet tájékoztatni az utasokat? vagy legalább a vezetőket. nem a felső vezetőket, azokat nem érdekli, meg engem sem ők, hanem a járművezetőket. ez, ma a 8250 forintos havi bérletért járó szolgáltatás...
na persze azt mostanig nem tudtam meg, mi okozta, hogy reggeli üzemkezdéskor már nem indul a metró, mert a honlap hallgat!
