némi időhöz jutottam, úgyhogy posztolok egyet. igazából nem konkrétan megfogható események láncolata következik itt most, hanem valami más. valami olyan dolog, amin átestem mostanában.

ugye még nyár elején exem ex lett. nem volt éppen váratlan a dolog, de ettől még nem kezdtem örömtáncot lejteni. mivel a bejelentés körülményei sem voltak éppen szerencsések, ezért maradt egy-két elvarratlan szál. hogy ez miként alakulhatott így, azt kár firtatni. éppen hibáztathatnám az exet is, meg mondhatnám, hogy kevésbé kellett volna okosnak lennem, de ez olyan lényegtelen apróság, amin kár elmélkedni. lényeg, hogy nem mindent sikerült tisztázni úgy, ahogy azt a mi esetünkben kellett volna. hogy miért van nekünk saját esetünk, az sem mellékes. mi ugye egy nap alatt jöttünk össze annó és ugyanekkor döntöttük el, hogy együtt is fogunk táncolni. ennek már több mint három éve. tehát villámrajtot vettünk, de ennek ellenére sokáig nagy-nagy békességben voltunk. gyakorlatilag összeveszés nélküli kapcsolatot zártunk le a nyáron. de - mint említettem - nem sikerült mindent azonnal tisztázni, és mivel úgy döntöttünk, továbbra is megmarad a baráti kapcsolatunk, valamint tovább táncolunk, ezért ezeknek később még negy jelentősége volt.

el is kezdődött a nyári hajtás. hétvégéről hétvégére utaztunk a röpis cirkusszal. felléptünk a helyszíneken. meg voltunk közben edzőtáborban. egy hét egy szobában. meg a gyakorlások, stb. szóval szinte semmivel nem töltöttünk kevesebb időt együtt, mint előtte. mindeközben én még nem annyira tudtam túltenni magam a szakításon, ezért voltak nehezebb pillanataim. leginkább akkor, mikor valami kívűlről jött szerencsétlen hülyeség belezavart a mindennapi szerencsétlenkedéseimbe. nem annyira fontos, hogy mik voltak ezek, de voltak és ez sokat rontott a helyzetemen. persze nem olyan fából faragtak, aki feladja, ezért megadtam a lehetőséget, hogy rámtaláljon az "igazi".

volt is olyan alkalom, amikor már-már úgy nézett ki, de aztán mégsem. volt ezek között teljesen érthetetlen is számomra. hiszen, mikor tényleg apait-anyait belead az ember, hogy jót tegyen a másikkal és meglepje valamivel, amit ő szeretne, akkor nem hiszem, hogy az a legkorrektebb megoldás, hogy elküld a búsba a másik. pusztán azért, mert ő nem tudja, mit akar. de mindegy ezen is kár rágódni. szóval volt néhány sikertelen kísérlet és még az én végtelennek látszó optimizmusom is veszített fényéből. (de gyönyörű mondat volt!)

és néhány hete, mikor az exszel közösen táncos próbán vettünk részt az ő iskolájában, hazafelé beszélgettünk. épp valami miatt megtört a jókedvem. igaz, ezt senki nem vette észre egész nap. azt nem engedem meg magamnak soha, de este már elfogyott az erőm és ő annál jobban ismer, sem, hogy ne vegye észre. meg is kérdezte, hogy az segítene-e rajtam, ha nem találkoznánk, mert esetleg ő lenne az oka. hisz mikor megérkeztem, még felhőtlen jókedvem volt, aztán tessék. megnyugtattam, hogy enm ez az oka, csak elfogyott az erő, hogy jó kedvem legyen. és egyre kevésbé van, mivel elég régóta nem vagyok éppen szerencsés. ekkor aztán mondott pár dolgot. egyrészt, hogy szerinte el tudom hitetni magamról, hogy érdemes velem kezdeni (vagy inkább hagyni, hogy én kezdjek valamit a másikkal). de nekem is hinnem kell benne. úgy, mint három éve. meg még sok mindent mondott. például azt, hogy úgy istenigazából kevés olyan pasit ismer, aki nálam normálisabb lenne.

nem mondom, hogy nincs igaza, senkit nem akarok lebeszélni magamról, de azért másként vagyok én normális, mint az átlag. és az sem kizárt, hogy csak vigasztalni akart. ha másért nem, azért, mert ő kapja a legtöbbet a bajaimból, amit már eléggé unhat. de mindenesetre jól esett, és némileg összeszedtem magam. és hát jobban tudtam érezni magam. sőt, tán kissé át is estem a ló túloldalára. (persze ez nem igaz! nem lehet) kissé "züllött" hetet produkáltam, ami nem biztos, hogy büszkeséggel kell, hogy eltöltsön, de nincs is mit szégyenkezni, hiszen nem bántottam senkit. legalábbis akarattal biztosan nem. de a züllött hét vége felé történt még valami, ami még ennlé is fontosabb. főként, mert nem a kicsapongó estéktől lesz jobb az ember közérzete hosszú távon.

megismerkedtem valakivel. olyan valakivel, aki az első együtt töltött 8 óránk alatt felkeltette az érdeklődésemet. annak ellenére, hogy alig érintkeztünk, hiszen mindketten dolgoztunk. de ettől függetlenül érdekes személyiség. és ami még fontosabb, én is felcsigáztam őt valamennyire. ez egészen biztos. és hogy mennyire, az majd kiderül. hamarosan.