nem azért voltam távol kivételesen, mert lusta vagyok írni, hanem egyszerűen nyaralni/edzőtáborozni voltam. a helyszín már több, mint egy évtizede csongrád. a várost egyszerűen imádom. nyugodt, szép tisza parti város. nádfedeles ófaluval, frissen felújított főtérrel, egy meseszép gimnáziummal és nyugalommal. a város belsején érezni, hogy az előző rendszer keze elérte és még panel is került oda, ahova nem kellett volna, de ez az összképből nem von le semmit. az idő is mintha megállna, legalábbis nekünk pestieknek úgy tűnik.
az idő, mondanom sem kell remek volt. melegrekordok dőltek sorra, míg ott voltunk. ez a dolog nyaralás részét illetően remek volt. az edzőtáborrészét illetően annyira nem volt jó a helyenként 44°C (a sportcsarnok előtt pl.). a napi negyedik edzés-órán túl már tikkasztó volt inkább. persze megvan a romantikája az izzadt testek összetapadásának így tánc közben.
természetesen nem csak táncoltunk, meg süttettük a hasunkat. mert ha már lúd... foci, ping-pong, lábtenisz. mert mozogni kell. sokat. hőségben is.
ami tanulságot még leszűrtem, az az, hogy a grapefruitos borsodi a világ legnagyobb találmányainak egyike, valamint, hogy a csongrádi kert vendéglő szenzációs! a pálmát (talán) a roston sült mozzarella salátaágyon nevű csoda viszi!
