a muzulmán tiniknek ma biztosan szar napjuk van, mert elkezdődött a suli is meg a ramadán is, úgyhogy se nemi élet, se pia, se szünidő. tegnap pedig újpesti városnapok voltak. ez a két dolog ugyan semmilyen mértékben nem kapcsolódik egymáshoz, de mindkettőt meg kellett, hogy említsem.
szombaton a magyar telekom olimpián vettem részt. mint a t-csoport elkötelezett dolgozója (kac-kac). szóval valahogy ott találtam magam és egy futball csapatban kergettem a bőrt. nem mondanám, hogy nagyon acélosak voltunk. a kötelező két meccs után lefőtt a kávé. egy iksz, meg egy vereség. egyetlen rúgott gól. azt mondjuk én rúgtam. úgyhogy hamar lefőtt a kávé, mehetttünk sörözni. délután, hogy ne unatkozzunk csili tezsvérbátyjánál voltunk. némi zenére topogás volt a program, hogy majd az esküvőn leessen mindenki álla, de ez titok. ez később evésbe és pókerezésbe csapott. és persze ivásba, mert arra mindenképp nagy szükség van ilyenkor.
vasárnap pedig a már említett városnapok volt a fő program. már csak azért is, mert két alkalommal is volt jelenésem. nem mondom, hogy zökkenőmentesen alakult a dolog. a korábbi eseményen kezdődött a baj. a technikai stáb nem volt felkészülve a hanganyag befogadására, ezért nekem, haza kellett mennem ezért meg azért. jelzem nem az én dolgom lett volna. nos ennek következtében már csak nézőként vettem részt a fellépésemen. legalábbis a nagyobb részén. mivel előtte már a bajor ancúg kapcsán sikerült két emberrel összerúgnom a port, nem voltam épp higgadt. szóval újabb emberekkel rúgtam össze a port. ekkor éreztem úgy, hogy nagggyon elegem van. aztán sikerült lenyugodni, így a délutáni fellépésre már úgy álltam ki, ahogy azt kellett. állítólag nem is volt rossz. én annyit érzékeltem, hogy rohanunk, mint a bolondok és kicsi a hely. viszont a végén sikerült csilimmel táncolnom a nép előtt. ráadásul úgy, hogy ő ezalatt végig görkoriban feszített. viccesen nézett ki.
