túl vagyunk a nehezén, ami a mai napot illeti. nem állítom, hogy egyszerűbb volt, mint tegnap. reggel szakadó esőben és elég fáradtan kezdtünk bele a pályák játékra alkalmassá tételébe. két-három órát áztunk a hideg esőben, mezítláb, mikor elkezdett felszakadozni. nem kívánom senkinek. közben szálingóztak a játékosok is. nekik sem lehetett egyszerű a vizes pályákon ugrabugrálni, aminek hengot is adtak. ki így, ki úgy. a legenyhébb az volt, aki megkért, hogy intézkedjünk a napsütés ügyében, a legdurvább pedig egyszerűen közölte, nem képzeljük, hogy ő ebben a sárban játszani fog? természetesen játszott, mert azért az mégsem olyan egyszerű egy magyar bajnokságon, hogy játszom, vagy sem.
most pihenünk pár percet, hogy azután elkezdhessünk bontani...
