terveim szerint szépen apránként beszámoltam volna, mi minden történt cegléden. csak sajnos a mobilszolgáltatók nem így gondolták. térerő ugyanis nem mobilos netezéshez, de még telefonáláshoz is csak éppen elegendő volt. a 3g csak álom maradt. így aztán most, utólag bepótolom a lemaradást.
valahol ott hagytam abba, hogy csütörtökön délután elindultam a raktárhoz felpakolni azt a néhány apróságot, ami kell egy ilyen versenyhétvégéhez. nem volt sok, 1-1,5 tonna, és hárman is voltunk rá. meg melegünk se nagyon volt... és azzal a lendülettel meg is céloztuk a ceglédi gyógyfürdő/aquapark komplexumot. szerencsére aznap nem volt olyan rettenetesen sok feladatunk, mindössze két pálya oszlopait kellett elhelyeznünk a homokban és leszedni a helyi hálókat. persze 30 fokban ásni a homokot éppen elég meló, főleg két embernek. (harmadik kolléga kissé késve csatlakozott). ezek után volt szerencsénk végignézni a portugál válogatott elhullását.
pénteken még mindig nem kellett megszakadnunk, bár ekkor már volt háló-, meg sátorállítás, viszont a mefob döntőn fájóan kevés induló volt. azért persze lett megoldás, mert a mixben hamarjában elindult néhány játékvezető is, és a párosba nevezett csapatok is összeálltak. ettől függetlenül még mindig nem volt vészes, pedig néhány stábtag úgy érezte, neki nem annyira kell részt venni a munkában. aznap este a hős tötök sereg ejtette ki a horvátokat. nem kevés izgalom mellett és komoly véráldozatokkal. mindenesetre az utolsó percek felettéb izgalmasan alakultak. már várom, mire mennek a törökök, így, hogy alig maradt meg emberük.
a hosszabbításnak és a tizenegyeseknek hála szombat reggel majdnem frissen ébredtem, de aztán mégsem. főként, mert hat órakor már a pályán kellett produkálni, és nem utolsó sorban azért, mert egyik kedves szobatársam alatt az ágy olyan hagerővel surrogott minden mozdulatnál, amire még a halottak is felébrednének. mindez nem lett volna olyan nagy tragédia, ha nem mocorogja végig az éjszakát. de panasznak nincs helye, szorgos hangyaként vetettük magunkat a munkába, mert azért az A kategória, az A kategória. ott már csilli-villi pályák és reklámok kell, hogy virítsanak. már javában tartottak a versenyek, mikor az utolsó simításokkal is megvoltunk. értékelték is a "szerény" versenyzők. "széles ez a pálya!" nem volt az. és még sok kedves szó. de ezek jelentős részéről szerencsére lemaradtam, mert haza kellett ugranom. ha már otthon jártam, mintegy mellékesen (persze nem így van!) felköszöntöttük apukámat, aki 60 esztendős lett!
B O L D O G S Z Ü L I N A P O T!
este már ismét cegléden voltam. mit voltam, voltunk! csilivel. a többiek őszinte kitörő örömmel fogadtak bennünket. nagyrészt azért, mert azonnal akadt elvégzendő munka is. közben örömmel megtapasztalhattam, hogy a légkör továbbra sem feltétlenül baráti. sokan sokmindent gondolnak, hogy hogyan kellene, de igazából csak a szájukkal dolgoznak. persze tudomásul kell venni, hogy a verseny a versenyzőkért van. így tehát beálltam a sorba (nem volt túl hosszú) és dolgoztam. sokat. hogy a napot hasonló vidámsággal zárhassuk, majdnem nem kaptunk vacsorát. aztán végül igen, de keveset. aztán persze a meccs első félidejéről is lemaradtam és még ki is estek a hollandok. végül nem csak fáradtan, de mérgesen is sikerült ágyba (és csilim ölelő karjaiba bújnom).
ismét minden előzmény nélkül reggel lett. vagyis ismét belecsaptunk a lecsóba. mivel hideg továbbra sem volt, ezért a testi és szellemi elgyötörtség mellé még a hőség is társult. munka meg semmivel sem volt kevesebb. hogy érzékeltessem a munka mennyiségét, sikerült úgy eltöltenünk három napot egy aquapark területén, hogy a csúszdáknak még a közelébe se jutottunk. vízben is csak háromszor két percet töltöttünk. de végül lement a verseny, úgyhogy jöhetett a pakolás. ezt úgy kell elképzelni, hogy adott egy gyufás skatulya (így kell írni?), és adott egy teljes ruhásszekrénnyi ruha. utóbbit kell az előbbibe bepakolni. vagyis egy dobozos teherautóba négy pályányi hálót, hálótartó oszlopot, annak földbe ásott tartószerkezetét, sátrakat, reklámokat, reklámtartókat, vonalakat, székeket, asztalokat, nyugágyakat, játékvezetői emelvényeket és még ki tudja mi mindent. jelentem: sikerült!
irány haza. mármint a nagy faluba, ahol az imént említett dolgokat ki kell pakolni a teherautóból és eltenni a raktárba. mivel pesten már némileg jobb a mobil szélessáv-ellátottság, pakolás közben volt szerencsénk megnézni a leggyengébb negyeddöntőt, ahol megszabadulhattunk olaszországtól.
mindezek után a hétfői munkanapot átvegetáltam valahogy. ma meg már jobb egy picit a helyzet.
