meleg volt tegnap. nem kicsit, hanem nagyon. ezt először az öttusa vébén tapasztalhattuk. kint ültünk és főttünk a napon. ez főként rám volt igaz, mert én reggel farmerben indultam dolgozni, így délután sem tudtam mást felvenni. na és persze a versenyzőkre, akik díszhuszárban lovagoltak, valamint a versenybírókra, köztük csili apukájára.
szóval a női váltó lovaglását volt szerencsénk végignézni. nagyon jó volt és a végén mi magyarok voltunk az élen.
mint kiderült, ez a verseny végéig nem változott, úgyhogy szerencsét hoztunk. ha másért nem, ezért ma is megyünk. ma már a futást is megtekintjük. legalábbis úgy tervezzük, de sosem lehet tudni, mikor jön a medence-cunami. (jajj, rossz tréfa volt!)
a jó kis öttusavébé futás számát tehát nem néztük meg, mert fociznom "kellett" mennem. rendszerint éjjel fél tizes kezdési időpontjaink vannak. na most nem. lévén, hogy negyven fok volt napon, nyilván 17:45-kor kellett játszanunk. egyrészt a fél csapatnak rossz az időpont, másrészt nagyon meleg volt. nagggyon meleg. nem is volt meg rendesen a csapat. egy átmeneti igazolással kezdtünk. mindenképp el kell mondanunk az úrról, hogy nagyon küzdött. felszántotta a pályát. egyszer szó szerint is, de nem voltunk összeszokva, no. nem is nagyon bírtuk, így egy szál, késve érkezett cserével, bár vezettünk.
de jött az ellen. nyomtak nagyon, minek eredményeképpen akár sok-sok gólt is rúghattunk volna. de nem tettük, és örök igazság ilyenkor: kiegyenlítettek. ezt asszem leginkább az én számlámra lehet írni, ami baromi idegesítő. annyira primitív hiba volt...
nem volt mit tenni, hajtottunk tovább, de nem sok sikerrel, lehetőségeink éppen akadtak, de legfeljebb arra volt elég, hogy legyen miről beszélgetni az öltözőben. később még egy óriási bravúrt sikerült bemutatni, hogy a lelkiismeretem picit megnyugodjon, de egy-egyre végeztünk. van ilyen.
na de! legalább arra jó volt, hogy kiizzadjak néhány dekát, hátha legközelebb nem szakad le rólam a nadrág tánc közben. meg arra, hogy este könnyedén el tudjak aludni és végre valamennyire kipihenjem magam. ja, és elsősorban arra, hogy van végre jó focis kép rólunk, hála csilinek! köszi!
