három nap szabadság, és a hétvége. vagyis öt nap őrült fejetlen rohanás. erről szóltak az elmúlt napjaim. szerdán próba. próba reggel, próba délután. és, hogy este se unatkozzak, még meccset is volt lehetőségem vezetni. csütörtökön látszólag kevesebb feladatom volt, "csak" az undorító tülekedés a városban, hogy karácsonyra mindenkinek befogjam a száját vásároltunk szerelmemmel karácsonyra. mivel mégis a XXI. században vagyunk, volt, amit a neten rendeltünk. így alig három plázát kellett bebarangolnunk. de közben legalább befaltam egy steak-et a TGI Friday's-ben. kimondottan jó volt. a számla mondjuk foghúzás érzésével ajándékozott meg, de egyszer van karácsony. szóval sikeres volt a hadművelet.
péntek pedig az a nap volt, aminek a főpróbája volt szerdán és csütörtökön. reggel főpróba, késő vonat, nem közlekedő metró. ezeket az akadályokat próbálta elém görgetni életem filmjének arctalan gonosz főhőse. de kevés volt ő! lement, kecsegtető volt, hogy talán lesz is belőle valami estére. így ezzel a lendülettel rohanhattam tovább temetésre. elbúcsúztunk nagyimtól valahol a város egy nagyon távoli sarkában.
rohanás haza. készülődés és este szalagavató. inkluzíve velem, mert valami balfék eltörte a lábát. hüJe. ez is megvolt és ebből sem lett botrány. viszont egy kedves barátom születésnapja még mindig hátra volt. találkoztunk, mentünk az éjszakába. három óra felé már ágyba is keveredtem, hogy egészen nyolcig alhassak. mert reggel meccs. nb2, ellenőrzéssel. vizsgameccs üdén, frissen. a gonosz jobbkeze ezúttal a 2. játékvezető volt, aki minimális erőfeszítést tett csak a sikerért, de sokkal nagyobbat a kudarcért. szerencsére az ellenőr felfedezte, így már-már dicsért :) jó lett az értékelés! 5 rettenetesen hosszú játszma. majd még egy gyors junior. este már bele is aludtam az el classico végébe. de nyert a barca nélkülem is.
vasárnap végezetül 6, azaz hat átkozottul unalmas OGYB mérkőzés. negyed óra után készültem eret vágni, de végül kibírtam a nyolc órás mutatványt.
ma végre hétfő van. szabadságon se vagyok. talán kipihenem magam...
