ez van

szombaton fellépésünk volt. aki azt hinné, hogy egy tánc-fellépés ott kezdődik, hogy megszólal a zene, és ott van vége, mikor elhallgat, az hatalmasat téved. arról nem nagyon akarok itt részletekbe menő sztorikat mesélni, hogy már az is mi meló, hogy a technikusnak elmagyarázza az ember, mikor kell elindítani egy cédét és mikor kell megállítani. pedig ez sem mindig egyértelmű. de a tánc előtt be kell jutni a tánctérbe. nos szombaton ez nem volt zökkenőmentes. már a technikusos történek is előjött, de ez csak apróság. a helyszínen kiderült, hogy - mint csapatunk aktuális vezetője - majd beszélnem is kell pár szót, ami némi kapkodáshoz vezetett. ennek következményeként a fent említett bejutás kérdést már nem gondoltuk át, csak besétáltunk és megálltunk. fiúk a lányokkal szemben. csak rosszul, helycsere. két oszlopban voltunk. szintén rosszul, újabb helycsere. mindezt a terem közepén a nézők előtt. gyönyörű lehetett. aztán jött még a rosszkor, elindított zene, de az már csekélység. sokkal jobban reagáltunk rá, mint a beállásra. viszont a tánc maga nem volt rossz.