ma kedd van, ami feltételezi, hogy tegnap hétfő volt. na most, ha hétfő volt, akkor foci, mert a mi kis csapatunknak egyedüli tagjaként, az elmúlt három szezon egyetlen mérkőzését sem hagytam ki. (még repedt bordával sem!) mivel az első fordulóban nyertünk, nem is akárhogy, megfelelő önbizalommal vártam/vártuk a meccset. azon felül, hogy ismét behúztuk, a következő a leltár. zoli barátunkat kiállították, két meccset pihenhet. kaptam egy akkora potyagólt, mint már régen. nem sikerültek a képek, mert sötét volt. kiment a bokám (vagy ripityára tört, vagy elszakadt valami, vagy más). kemény áldozat volt ez. ma gyakorlatilag több csillagot láttam fényes nappal, mint máskor iccaka. és mindez csak annyit igényel, hogy ráálljak a bal lábamra.

mellesleg akkorára van dagadva, mint egy teniszlabda. és színes. ezek azt hiszem nem jó jelek. viszont, ha most azt mondom valakinek, kapja be a bal bokámat, akkor igen komoly kihívásnak kell megfelelnie!

mindezeken tól pedig ma vásároltunk csilinek. nem mondom meg mit, majd ő. de csinos. mindig az.