itthon ücsörgök. nemsokkal ezelőtt sikerült kiteregetni egy adag ruhát, amit az elmúlt hetekben felhalmoztam. van még lemaradásom. közben tovább gondolkodtam, a mostanában leginkább fogallkoztató kérdésen: milyen fényképezőt vegyek. mondjuk pénzem az még nincs rá, de megpróbálom összekuporgatni. miután mindenféle irodalmat olvasgattam, meghallgattam nagy rakás véleményt úgy döntöttem, hogy egy olympus e-510 típusú eszközre fogok szert tenni.
ez az, amelyik árban elérhetőnek tűnik, szolgáltatásai és tudása pedig illeszkedik az igényeimhez. jó lenne, ha már augusztus elején hozzájutnék, de erre azért nem látok túl nagy realitást. majd inkább szeptemberben.
na kisírtam magam, mit is szeretnék. ellenben ami már tény, hogy mától a gugli analytics nevű alkalmazásával (is) gyűjtögetem az információkat a blogomról. állítólag ettől majd nagyon okos leszek és olyan blogom lesz, hogy mindenki ezt akarja majd olvasni. valahol ezt írták. illetve már pár napja nézegetem a piclens nevű izével a képeket a neten. bár még nem kupálódtam ki teljesen a használatát illetően, meg kell állapítanom, nem rossz. legalábbis szép és ügyesen keresgéli a képeket. ám, ha további felhasználásra nézegetnék, akkor már nem olyan nagyon lett egyszerűbb a dolgom. tudnék ötleteket adni a gyártónak. csak példának okáért nem ártana, ha a találatok url-címét el lehetne érni és nem kellene felmenni az oldalra. (vagy lehet, hogy van ilyen, csak én nem találom?)
teljesen más. délután néztem a tour-t. elég langyos volt a szakasz vége. valahogy többet vártam a közvetlen élmezőnytől. leszámítva persze az elsőt. valahogy úgy tűnt, a holnapi gigászian kemény etapra tartalékolnak a fiúk. ami viszont érdekes volt, hogy az utolsó hegyről lefelé száguldozva (szó szerint) egyik kerekes kiegyenesítette a kanyart. (szintén szó szerint.) mivel szerencsére nem történt nagy baj, utólag azt mondom, látványos és szórakoztató jelenet volt. akkor azért nem így gondoltam, mint ahogy nyilván az érintett sem. ugyanis az aszfaltcsíok elhagyva azon nyomban a köves-homokos hegyoldalon találta magát, aminek a lejtése olyan mértékű volt, hogy a négykézláb történő felkapaszkodás is igen komoly kihívást jelentett.
lassan kellene valami kaját prezentálni, hogy csilim nehogy a fejemre olvassa, hogy nem készültem. igaz, hogy van itthon ez meg az, de valamiért semelyikhez nincs kedvem. viszont a kajakészítésnél sokkal jobban vonz a semmittevéssel felérő pötyögés és meccsnézés. még akkor is, ha - bár a híres-neves arsenal a vendég - mégsem tétmeccsről van szó, hanem egy nyári felkészülési csata képei gyünnek az éterből. amúgy a haladás vezet a kissé tartalékos arsenal ellen. a gól pedig minimum vitatható volt. most megyek és legalább elméletben felkészülök a vacsorával.
