már másfél nap is eltelt az ebéből. ennek legnagyobb részét felvételről tekintettem meg, egy kisebb részét élőben, és egy mégkisebb kimaradt. mondjuk ez nem olyan hatalmas tragédia így az elején. legfeljebb egy-két látványos jelenetről maradtam le, de bízom benne, olyan azért még lesz. azt már megállapítottam, hogy rosetti sporttárs teátrálisabb, mint a játékosok zöme. az is biztos, hogy portugáliával számolni kell a végén. de ez nem különösebb újdnság. én azért hollandiának szurkolok, ha már anglia nem lehet ott. vettem is egy narancsszínű pólót. és azt is volt alkalmam megállapítani, hogy somos ákosnak továbbra sem kellene sportközvetítésekhez adnia a nevét. de legkevésbé a hangját. borzlmas tud lenni helyenként. nem úgy egri viktor, aki inkább a hanghordozásával tűnhet unalmasnak, de a poénjai néha ülnek.
tegnap mellesleg azon egyszerű okból kifolyólag nem tudtam nézni a focikutyát, mert a befs (aki nem tudja mi az, nézzen utána!) által rendezett közép-magyarországi regionális strandröpi izén vettem részt. ezen a közreműködésem már csütörtök óta tart. azóta több tonnányi (sic!) ásványvizet és üdítőt volt szerencsém megmozgatni, ráadásul leginkább lépcsőn felfelé. azon felül volt lehetőségem néhány remek mérkőzést is levezetni, valamint pályákat ásni a helyükre. többször is. így a három valóban fárasztó nap végén, mire tegnap a második meccsre végre tévé elé kerültem, el is nyomott az álom. de ma! ma már nem állíthatott meg semmi, hogy megnézzem szomszédos ausztria és szomszédos horvátország összecsapását.
