túl minden fellépésen, ami mára rendeltetett. már tisztulnak is a ruhák, amiknek holnap is szerep jut. nem lett volna olyan nagyon rossz, bár a második már a hátam közepére sem hiányzott. két és fél óra háromszor két percért. ugyan már. részletekkel senkit nem untatnék, de álljon itt egy rövid mérleg:

• itthon hagytam a nyakkendőimet, ezért vissza kellett jönnöm
• elszakadt a cipőfűzőm, ráadásul pillanatokkal a parkettra lépés előtt, így anélkül táncoltam ötöt (nem egyszerű...)
• délután, kaja után nem jött rám a latin nadrágom (a sok sör...)
• ráléptem a nadrágomra egyik táncban és elestem (ez mondjuk feldobta a produkciót)
• kiment a térdem

tehát, mint említettem jó volt...

most épp a himnuszokon vagyunk túl a tívíben. a magyar - horvát derbi előtt. azt gondolom, ez némileg nagyobb értékmérő lehet, mint a görögök elleni. egyrészt közelebb kerültünk az ebéhez, másrészt a horvátokról mindig nehéz elképzelni, hogy csak úgy játszanak. valahogy ezek az exjugoszláv államok mindig harapnak. épp ezt ecseteli faragó ricsi is. igaz, ő azt is mondta, hogy a honvédség férfikara énekli a himnuszokat. aztán instrumentális cédé változat volt. mindegy.

más érdekesség is volt a meccs felvezetésében. kiderült, hogy a flamand nyelv irtó egyszerű.

belevágnék a szavamba, mert horvátország gólt szerzett. más kérdés, hogy a játékvezetői hármas - tévesen - nem adta meg. másfél perce játszunk...

tehát a flamand nyelv. szóval a pályaszéli riporter, farkas norbert (azt hiszem) feltett egy kérdést koeman szövkapnak. a kérdés nagyjából három percig hangzott el és egy hatszorosan összetett mondat volt. ezt a pályaedző - nem aczélzoli, hanem  másik - fordította flamandra. két szó hangzott el, és már vitte is le a hangsúlyt, majd jött a válasz. úgyhogy megtanulok flamandul. este még valami program lesz. jóccakát!