remek hétvégét töltöttem együtt az én Manófejnek nevezett kedvesemnek, ahol sztár lettem, elégettem jónéhány hamburgert és nyertem, meg szidtam a mávot.
részletesebben tekintve az történt, hogy meglátogattuk távol élő rokonait. a távol alatt edelény, miskolc, szögliget viszonylatot kéretik érteni. a pénteki odautam példásan egyszerű volt. netes jegyvásárlás. keletiben átvétel és a varga lászló nevű, amúgy tulipán ic-vel irány miskolc. gond nélkül. miskolcól edelénybe már autókáztunk egy keveset, amivel szintén nem volt gond.
szombaton átruccantunk szögligetre. útközben érintve az ország talán legviccesebb települését, szalonnát. szögligeten mindenek előtt tettünk egy sétát szád-vár felé. meg fotózgattunk, meg hasonlók. végre leteszteltem az új objektívemet is! a vége egy kisebb, mintegy 20 km-es túra lett, aminek az lett a vége, hogy este nem volt gond az elalvással. persze, csak miután
mivel szerencsénkre éppen falunap volt, még oda is bekukkantottunk. a miskolci musical stúdió (?) előadásán már kellően elememben voltam, így a csapat vezetője által feltett kérdésekre (megfejtések: csókkirály, multimilliomos jazzdobos; a kérdéseket mindenki találja ki) már mindenkinél gyorsabban üvöltöttem a falu levegőjébe a választ. nyertem is sört. ezzel természetesen kivívtam a falu népének elismerő pillantásait. hát még, mikor táncra is perdültünk. bár a fülemen is kellett levegőt vennem, de megcsináltuk. érzem, közel a nap, mikor szobrot állítanak, de legalábbis díszpolgárrá avatnak, mint elvist. (nem, szögligetnek nem díszpolgára az énekes-legenda)
vasárnap még egy kisebb miskolci séta maradt hátra, a hol jobban, hol kevésbé hulló esőben. és persze az egész legnehezebb része, a hazajutás. az ic-re természetesen minden hely foglalt. (gondolom, csak a máv csodálatos informatikai rendszere szerint utaznak 6-800-as nagyságrendben az emberek óránként miskolcról pestre). a pénztáros rögtön mondta, ha nem akarunk állni, akkor vár a gyors vonat, ami szinte indul is. nem volt gyors. nem volt rajta hely. na most így persze egy órával többet kell állni. mivel ezt nem akartuk, maradt az első osztály. amire a kaller készséggel mondta, hogy igen, tud adni különbözetet. azt a mosoly mellett elfelejtette, hogy ezt olyan pótdíjjal fejeli meg, amiért a máv negyedéves adósságát is átvállalhatnánk lassan. magyarország, én így szeretem!
a hétvége akkor is jó volt!
