ha lenne a blogomban étteremajnánló rovat, ez a poszt most minden bizonnyal ott szerepelne. így, hogy nincsen, megy a többi közé. szeretek enni, ez nem is lehet kérdés. és szeretem magadni a módját is, így néha napján elvetődünk valami étterem félébe. nos tegnap is így tettünk. célzottan mentünk, mert egy ismerősünk dolgozik ott. nevezett ismerős csili apukája. ha én valami gasztro-kritikus lennék, most nyilván felmerülne, hogy elég etikátlan lenne ilyen módon kritikát írni az étteremről, de nem vagyok, így aztán azt írok, amit akarok. (éljen a webkettő!)
szóval elcaplattunk tegnap délután a trattoria nevezetű vendéglátóipari egységbe. a hely a rádai utca 16. alatt található. mivel a ráday utca nemrég átalakításon esett át, csinos kis sétálóutcában masírozhattunk. apró szépséghiba csak annyi volt, hogy az időjárás nem volt épp kegyes, valamint a kálvin téri építkezősdi, minek következtében jelenleg autóval is járható a sétálóutca. sebaj, az idő sem volt elviselhetetlenül zord és a forgalom sem nevezhető veszélyesnek. (kb 2 autó tíz percenként)
a hely külsőre is szimpatikus volt, és bár kacárkodtunk a fűtött terasszal, mégis inkább bevonultunk. jól tettük, mert bent is pofás a hely. hogy milyen módon fogadnak egy átlagos vendéget, arról nem sokat tudunk, mivel mi ugye ismerősként érkeztünk. ettől függetlenül az ott dolgozók szimpatikusnak tűntek.
hogy ne aprózzuk el, lassan kialakítottuk a napi menünket. ahogy illik végig ettünk-ittunk egy teljesen komplett ebédet. aperitif, leves/előétel, főfogás, bor, desszert, digestiv, kávé. a kezdetnek fogyasztott pálinka állítólag házi. mindenesetre nagyon rendben volt. bár ez még nem elég, hogy egy étterembe sűrűn járjon az ember. a levesnél már azonban érett az elhatározás, hogy ide még eljövünk. vargányakrém leves juhtúrós galuskával elnevezésű volt az első fogásom. ezalatt kedvesem egy salátát evett, aminek a nevét már elfelejtettem. az ízét viszont nem, mert természetesen belekotnyeleskedtem. mivel volt kimért vörösbor, ezért úgy döntöttünk, azt iszunk. egy merlot és egy olasz bor volt a kiválasztott. utóbbi nevét szintúgy elfelejtettem, de nem is baj, a merlot jobb volt.
következett a főétel. csilim borsos szűzérméi nagyon rendben voltak. látványosan mutattak a szögletes tányéron, és az íze sem volt utolsó. főként a valóban tört és nem őrölt bors volt szimpatikus. szerintem ugyanis óriási különbség van a kettő között. ez a durván darabos cucc nagyon ment a húshoz. nekem az elején hamarabb sikerült kiválasztanom a főfogást, mivel mintegy véletlenül a csípős tarjánál csaptam fel az étlapot. rögtön éreztem, hogy a krumplival egybesült igazi hús nekem van kitalálva. és nem is bántam meg a választást. ahogy mondani szokták felért egy fél orgazmussal.
mivel desszertnek többen is erősen ajánlották a brownie-t ezért mindenképpen kellett egyet rendelnünk. viszont a kíváncsiság hajtott, úgyhogy egy joghurtos epertortát is az asztalra csapattunk. nem volt rossz! sőt! ám a csokis cucc, hmm, na igen, azt nem véletlenül ajánlgatták oly nagyon.
így azt kell mondjam, akár ismerős a helyen, akár nem, tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk. még úgy, hogy semmi ellenszolgáltatást nem ígértek, is merem ajánlani! :D
