térdem állapota tegnap estére elérte a kritikus szintet. a mutató a vörös zónába hatolt, villogók idegesítő fénye töltötte be a termet és felbőgtek a szirénák. ja, nem ez egy tengeralattjárós film! mindegy már sehogy sem volt jó. ülve, felpolcolva is csak szenvedtem. be is lázasodtam. hogy a térdemben van valami gyulladás és ez okozta a lázt, vagy máshol és ez a térdfájást, azt nem tudom, de lényeg, hogy cefetül voltam. nem is voltam túl jó társaság egész délután. majd este se nagyon. le is feküdtem. begyógyszerezve, térdhajlatom alatt párnával. a fájdalomcsillapító hatására mind az öt órát mozdulatlanul aludtam végig. reggelre nyoma sem volt a fájdalomnak. juhé, kiáltottam fel, ezzel felverve a fél lakótelepet. majd leemeltem a lábam a párnárólés éktelen káromkodással felébresztettem a többi lakót is. mert persze a térdem nem gyógyult meg, csak abban az egy pozícióban nem fájt. igaz, most jobb valamivel, de gondolom, a napközbeni használat nem fog jót tenni. Renoist harapással fenyegetett, ha nem megyek orvoshoz. pedig a zombis filmet még meg sem néztük! (tényleg, esetleg...na majd megtárgyaljuk) úgy döntöttem tényleg teszek valamit. főleg, mert este röpimeccset kell vezetnem. másodolok, vagyis egy órán keresztül állok. apró pici jobbra-balra lépésekkel megszakítva. ez a legrosszabb. futni jobban bírok. akkor nem fáj annyira. (lehet, hogy folyamatosan futnom kéne?) szóval, az üzemorvost felkerestem. amúgy is kellett, mert itten szigorú alkalmassági vizsgálatokon kell átesni és immár egy éve volt ilyen utoljára. megemlítettem a bajomat. kikérdezett és pillanatnyilag kenőcsöt írt, meg valami bogyót. ez a doki amúgy érdekes. ukrán származású (mint itt oly sokan) és nem tudom, milyen szakos (eréőszakos), de  valszeg találkozott már egy-két érdekes történettel, mert nem lehet zavarba hozni. (lehet, hogy a maffia orvosa?! akkor a szerveimet felleltározom!)

ez meg a jókedv miatt került ide. és hogy ne legyen egyhangú a blog, picit alakítottam is rajta, bár ez bizonyára feltűnt. (ha mégsem, akkor a fejléc!!!)