tudom, sokadik nekirugaszkodás. de lássuk be, az élet ilyen. motivációt nyerünk és vesztünk. ráununk dolgokra, erőltetjük, aminek tudvalévő, nyögés a vége.
ám a zsíros-koszos munkahely, a napi rutin sokat segít, hogy a maradék motivációt is elveszítsük. akkor is, ha egyébként minden ok. nem volt rossz a pénz, nem szakadtam meg a munkában. más területen is voltak sikerek. szóval nem ezért nem ment a blogolás. de valahogy a MMXIII. év hozott valami újat. nem, semmi spirituális meg asztoizé (pedig nincs menőbb egy asztronautánál...). de most így alakult.
magánéletben a már működő kapcsolat működik tovább. perspektíva, cél van előttünk. a munka is más lett. az élet hozta, hogy váltani kellett. a kényszer szülte váltás viszont jól sikerült. abból - a ma már közel 2000-ből - akiket a munkahelyem helyzete rosszul érintett, talán az egyik legszerencsésebb vagyok. az új munka tiszta, és rendezett. ez ugyan sokadrangú kérdésnek tűnik, de volt részem mindkettőben. a szürke, omladozó, zsíros olajos gyár. lerobbant gépekkel, lerobbant emberekkel. lehangoló. pedig nem is kerestem rosszul a magyar átlaghoz képest. most a másfélszeresét. egy plázának is csinos gyárban. döntéshozó vagyok. nagy felelősség, nagy motiváció. fárasztó, de nem fásulok bele.
az egyéb dolgok is mennek. szereztem egy jogsit. sosem hiányzott. most sem, de már ideje volt. nyelveket tanulok. a sport karrierem halad a maga útján. (na jó játékvezető, sportvezető, mielőtt a sportolók kikérik maguknak)
kéne egy új outfit a blognak is. meg valami téma. de az utóbbi az utcán hever.
